-->

2014. december 23., kedd

II. Fejezet - 26. Rész

/ Eleanor szemszöge /

- El te hova... - Louis az ajtó előtt áll, mikor le akarok lépni.
- Hazamegyek, Louis. Nem bírok itt maradni, sajnálom.
- De én...
- Nem, Louis a francba! Ne magyarázkodj, hogy jól megvagyunk, hogy szeretjük egymást! Te talán jól megvagy, de én borzalmasan érzem magam! Átvertél és akaratom ellenére ejtettél teherbe. Eljutott az agyadig, hogy ez az egész - mutatok a hasamra. - Mennyi felelősség? Egy idióta bandát sem tudtok rendben tartani, gyerekes könnyedséggel szöktünk el tőletek. Hogy az istenbe vigyáznál így egy gyerekre?!
- El, nyugodj meg - simít végig a karomon.
- Fel kell őt nevelned, Louis. Nem dobhatod el, mikor meguntad. Nem lehetsz olyan szívtelen, hogy mikor már nem érdekel, egyszerűen kint hagyod az utcán. Nem verheted, ha nem viselkedik. Ez... ez rohadt nagy felelősség!
- Együtt megoldjuk - mondja nyugodtan.
- Nem, már nincs olyan hogy együtt. Hát nem érted?! Azok vannak együtt, akik szeretik egymást. Ha ez az érzés kölcsönös. Tudod mi az a szerelem, Louis? - nem hagyom, hogy válaszoljon. - Ha tudnád, akkor megbíztál volna bennem és nem hazudtál volna.
Az ajtó felé indulok, de Louis teste elém áll, nem hagyja, hogy egy lépéssel is távolabb menjek.
- Hagyj elmenni - mondom, miközben a könnyeimet törölgetem. - Kérlek, ez már nem fog menni.
- Szükségem van rád - súgja a fülembe Louis. - Sajnálom, hogy hazudtam, oké? De annyira szerettelek, hogy nem bírtam volna elviselni, ha erre az egészre nemet mondasz.
- Ha annyira szerettél, miért hazudtál? Megbízhattál volna bennem!
- Kérlek El... én... - és ekkor kezd könny csorogni az arcán.
- Ne sírj Louis - motyogom és zokogva magamhoz húzom. Komolyan sikerült megsiratnom egy fiút?
- Ne hagyj el - kérlel, miközben a mellkasomba bőg. - Ne hagyj el.
- Itt vagyok - súgom. - Nem megyek el, csak ne sírj.

/ Lizzie szemszöge /

- Imádlak, te ezt akkor sem teheted meg - mondja Harry.
- Kérlek. Kérlek, kérlek, kérlek.
Vigyorogva megrázza a fejét.
- Nem.
- Csak egy óra, Harry. Igazán megérdemlem, miután egész nap a hülye sci-fi filmjeidet néztük - mondom és mérgesen nézek rá.
- Elüthetnénk valami mással az időt. Már kicsit tényleg unalmasak a filmek.
Ahogy a keze a pólóm alá csúszik, rájövök mit akar.
- Csak egy órás a film... kérlek!
A zsebében rezegni kezd a telefon és ekkor már tudom: nyert ügyem van.
- Mire visszajövök, nézd végig!
- Mégis hogyan? - sipítok. - Gyorsítsam fel az időt, vagy mi a franc?!
De ekkor már nem is figyel, hiszen a telefon a fülénél van.

/ Harry szemszöge /

- Mivan?
- Neked is szia, Harry - köszön egy férfi hang a telefonba.
- Ki a halál vagy?
- Az az ember, akinek köszönhetően pár éve bandát alakítottál.
- Mario. Mit akarsz?
- Egy kis tiszteletet, ember - mondja.
- Zavarsz.
- Nem kérdeztem, hogy zavarok-e. Amúgy sem érdekel.
- Elmondanád végre mit akarsz? Pazarlod a drága időmet.
- Látom nagyon elfoglalt vagy mostanában - sóhajt. - Ezzel csak az a gond, hogy a többi banda kevésbé. Egy elhurcolással tartoztok. Kettőre el sem jöttél, Harry. A bandák idegesek, amiért te csettintésre mindent elvársz tőlük, te pedig a hurcolásokra sem vagy képes eltolni a seggedet.
- Majd bepótoljuk - mondom. - Ígérem.
- Ez fontos, Harry. Ne vedd félvállról.
- Megértettem, a francba!
- Remek! Akkor ha lenyugodtál, folytatnám.
Hangosan sóhajtok, mire beszélni kezd.
- Az legtöbb banda le akar titeket váltani. Azt mondják, hogy nem végzitek a munkátokat és ha ez így folytatódik, nem egyszerű leváltásról lesz szó. Hatalom átvételről. Tudod mit jelent ez, nem igaz?
- Intézkedek.
- Reméltem is. A következő elhurcoláson háromszor annyi gyereket várnak tőletek. Ne okozz csalódást.
- Nem fogok, Mario.
- Hey, Hazz.

/ Lizzie szemszöge /

- Minden rendben? - kérdezem Harrytől. Már rég vége a filmnek és ha még sokáig nem jön, egy újabbat is megnéztem volna.
- Nem, nincs - sóhajt fáradtan.
Ahogy leül mellém, az ölébe fészkelődök és egy puszit nyomok a szájára.
- Segítened kell nekem - súgja a fülembe, miközben a nyakam csókolgatja.
Kezei a csípőmet simogatják az ingem alatt. Szembefordulok vele, így ülök az ölébe és oldalra hajtom a fejem, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz.
- Mit?
- Van egy kis gondom - morogja, közben felfelé döf a csípőjével.
- Nem hiszem, hogy ezt a gondok közé kellene sorolni - motyogom az ajkára.
Egy pillanatra elszakadunk egymástól, míg lehúzom róla a felsőt ő pedig rólam az inget.
A csípőmet előre hátra ringatom rajta, közben azon gondolkozom, hogy le kellene vetkőznünk. De nem bírok elszakadni tőle.
Kezemmel végigsimítok a hasán, egészen az ágyékáig. Kicsatolom az övét és egy rántással széthúzom, mire felnyög.
- Háló - mondja.
Feláll, miközben még mindig az ölében vagyok. Kapaszkodok belé, mintha egy majom lennék, közben minden lehetséges helyen csókolgatom.
Kezei a fenekemet fogják, hogy le ne essek. Szorosan tart, de ahogy megy, minden egyes lépésnél összecsapódik a testünk és mire felérünk a hálószobába már szinte sikítok az érzés miatt.
- Ilyen jó hatással vannak rád a romantikus filmek? - kérdezi suttogja. - Máskor talán többet kellene azt néznünk.
- Te vagy rám jó hatással - mondom, majd megcsókolom.

____________________________

Remélem tetszett a rész! Ha még nem tetted lépj be a facebook csoportba és látogass el a legújabb blogomra!
Doth Lee Xx

5 megjegyzés:

  1. Első! Imádtaam mint mindig! Siess a kövivel kérlek <3

    VálaszTörlés
  2. Annnyira jó, hogy mindig tudsz érdekességet vinni a történetbe! ^-^ El és Louis még mindig imádni való és örülök hogy végre ismét együtt van Harry és Liz ❤ Várom a folytatást! ❤ :3

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett, csak olyan rövid :(.. Hamar hozd a kövit. :))

    VálaszTörlés
  4. Nagyon joooooo 😍 mikor lesz kövi?? ❤❤❤

    VálaszTörlés
  5. Imádooom :)❤❤❤❤♥♥♡♡♡♡♬♬♬♪╰╰♪♩♩♪♪♩♩✔✔✔✔ :*

    VálaszTörlés