-->

2014. október 10., péntek

II. fejezet - 6. Rész

2014. Február 8. Szombat 

Elmentem fürdeni, nemsokára jövök. H  Xx

Ezt az üzenetet hagyta Harry az éjjeli szekrényen. Az elmúlt napokban szinte végig kettesben voltunk, a szobában, az ágyban. Volt, hogy hajnalig fent voltunk, nappal pedig aludtunk. Teljesen felborult a biológiai óránk. Ezért kis lapokon üzenve tájékoztattuk egymást, ha bárhova is megyünk, ám ez soha sem volt messzebb a mosdónál.

Az ágyon fekszek és a plafont bámulom. A víz már nem folyik, így abban reménykedek, hogy Harry nemsokára meztelen felsőtestét nézhetem a fehér fal helyett.

A kilincs zörögni kezd és izgalmamban kissé feltolom magam az ágyban. Jobban magamra húzom a takaróm, mert nagyon hideg van.
Szinte lélegzet visszafojtva várom, de mikor pár perc múlva sem jön ki a fürdőből, inkább abbahagyom ezt a tevékenységemet.

A kilincs újra zörög és lépteket hallok.
- Harry ? - kérdezem bizonytalanul, hirtelen elönt a félelem, hogy valaki bejött a házba.
- Igen Bébi? - lép be a hálóba vigyorogva. Egy fehér törülköző van a derekára tekerve, a mellkasa pedig teljesen fedetlen.

Szent Isten. 

- Csak azt hittem, hogy bejött valaki - rázom meg a fejem. - Kész vagy?
Hirtelen körüljárja a lakosztályunkat és eközben válaszol. - Nincs itt senki.Még fogat mosok.
- Rendben.

Visszafekszek az ágyba, amíg Harry a fogait mossa és újból a ronda plafont bámulom. Ami valójában nem ronda, de vannak ennél sokkal szebb dolgok is.
Az ajtó nyikorogni kezd, majd zörögni a kilincs. Az ágyból nem látom, de valószínűleg kinyílt az ajtó.

- Ez gyors volt - mondom csukott szemmel és elmosolyodok. Választ várok, vagy valami érintést, de mikor ez elmarad, akkor kinyitom a szemem.
Sikítani akarok, de az ismerős kezek csendbe tartanak. A takarót rám tekeri és pár ruhadarabot rám dobva a kezébe kap.
Mikor már a keze nincs a számon sikítok, de ekkor már olyan messze vagyunk a szobától, hogy Harry biztosan nem hallja.



____________________________________________

- Éhes vagy? - kérdezi Luke, majd egy tányér zöldség salátával tér vissza. Az illatát már a szoba másik végéből érezni és szinte hangosan kordul meg a gyomrom. - Ahogy hallom igen - nevet. 
- Nem eszek abból a kajából, ami tőled származik. Ki tudja mit raktál bele - sziszegem. 
- Rendben - rántja meg a vállát, majd a villát a kezébe veszi és rászúr pár zöldséget. Nagyra nyitja a száját és bekapva az ételt megrágja. Miután lenyelte nagyra nyitja a száját, mutatva, hogy nincs benne semmi.
- Nem mérgezett - mondja. - Nyugodtan ehetsz belőle.
Habozva emelem fel a villát és szúrok rá pár zöldséget. Meglepően jó illata van és szerencsére az íze is hasonló. Halkan felsóhajtok ahogy lenyelem és újabb adagot tömök magamba.

- Ízlett? - kérdezi mosolyogva Luke.
Aprót bólintok, mire a szája még nagyobb mosolyra húzódik.
- M-mit akarsz? - kérdezem.
- Felvilágosítani pár dologról - rántja meg a vállát, majd leül az előttem lévő székre. - Hogy nem minden úgy van, ahogy te azt tudod, vagy gondolod.
- Mire gondolsz?
- Gyerünk srácok - ordította el magát, mire kinyílt az ajtó és még három fiú jött be a szobába.
A kinézetük össze sem hasonlítható Harryékével. Sugárzik róluk, hogy sokkal fiatalabbak, ráadásul közel sem olyan ijesztőek. Leginkább egy egyetemista baráti kör tagjaira emlékeztetnek.

Egy sötétszőke hajú srác a kezembe nyomja a születési anyakönyvi kivonatom. A szemem egyből Anyám nevére suhannak és könnyek kezdenek csorogni a szememből. Édes Istenem, annyira hiányoznak.
- Ne sírj drágám - törli le a könnyeimet a srác, de én ellököm a kezét. Ideges vagyok és szomorú, de mikor rájövök, hogy mit is tettem, sűrű bocsánat kérésbe kezdek.
- Nem fogunk bántani Lizzie - mondja nyugodt hangon Luke. - csupán ráébresztünk pár dologra. Például, ha jól tudom, a kis fogva tartóid  azt mondták, hogy Niall a bátyád.
- I-igen.
- Hát ez hazugság - vágja rá. - Az édesanyád Victoria Bell, az apád pedig Noah Miller. Ez az igazság Lizzie, van még egy nővéred, de ezen kívül senkid. Nincs bátyád, nem fogadtak örökbe.
- E-ez semmit sem bizonyít - rázom meg a fejem és letörlöm a könnyeim.
- Ó, te jó ég! Lizzie, te vakon hiszel nekik, közben semmivel sem bizonyították, hogy ez a baromság igaz lenne. Nem vagy örökbe fogadva.  Minden törvényes papíron ezek az adataid vannak.


Két óra szörnyű győzködés után végre lefeküdhettem aludni. Luke szinte semmibe nem szól bele, szabadon kószálhatok a házon belül bárhol. Egy fontos dolgot akar csak a fejembe verni: hogy Harryék hidegvérű gyilkosok.  Ami azt illeti, ez elég nehéz lesz.
- Lizzie? - szólított egy hang, de a sötétség miatt nem tudtam beazonosítani.
- I-igen?
- Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e. Jó éjt drágám - mondja és a szó használatból tudom, hogy a sötétszőke srác az, akinek közben megtudtam, hogy Ashton a neve.
- Neked is - morgom.
A nap fárasztó volt, kimerítő és tartalmas. Azonban még mielőtt menekülési útvonalat kereshetnék a szobából, elnyom az álom.

/ Harry szemszöge / Délután két óra / Mullingar Park Hotel
- Bébi? - kiáltok át a hálóba. Semmi válasz.
- Hol a faszban vagy Lizzie? - kérdezem ingerülten és megindulok a háló felé. Egy tompa sikolyt hallok, mire szinte megáll a szívem.
- Liz, jól vagy? - kérdezem aggódva. - Mond meg hol vagy Bébi!
Újabb sikolyt hallok, de ez már annyira halk, hogy lehet csak  a képzeletem szüleménye.
Ahogy a szobába érek észreveszem, hogy az ágy üres, szó szerint, hiszen a takaró hiányzik belőle. A lakosztály többi részét is átkutatom, kidobálom az összes cuccot a szekrényből és egy lámpát is hozzávágok a falhoz, mikor semmit sem találok.

A telefonomért nyúlok, ami az éjjeli szekrényen van és egyből Louis számát tárcsázom.
- Mi az have...
- Eltűnt - kiáltok ingerülten és a falba verem a kezem. - Valaki elvitte. Kibaszottul elvitték Lizziet! Elvitték azt, ami az enyém!
- Nyugodj le - csitít Louis.
- Hogy a faszba nyugodjak le mik...
- Fogd be a pofád - ordít bele a telefonba. - Szedd össze magad. Egy banda vezér vagy, nem egy hülye picsa! Ülj be a kocsidba és gyere Bobby házába. Itt mindent átbeszélünk.
Nem válaszoltam, egyszerűen csak bontottam a vonalat.

/ Luke szemszöge / Este 7 óra /

- Nem ez az egyetlen hazugság Lizzie - mondom, próbálok hatni a lelkére. Meg kell őt győznöm, arról, hogy amit a One Direction csinál, az rossz. Bár ez így is van. - És ott van az elhurcolás. Szerinted az jó dolog? Hm? Ha az nincs, akkor valószínű te sem kerülsz ebbe a helyzetbe. Szerinted szép dolog, ha valakit több millióért elárvereznek, aztán pedig vagy megölik, vagy rabszolgaként bánnak velük?
- É-én - dadog Lizzie. Egyszerűen remek vagyok! Ha így haladunk, pár nap és már a tenyeremből fog enni. - Én erről nem tehetek. Nem én találtam ki.
- Nem tényleg nem - rázom meg a fejem. - De te vagy képes egy olyan embert szeretni, aki ezt a hagyományt folytatja. Egy gyilkosba szerettél bele, Lizzie! Majdnem minket is megölt!
- Megtámadtatok! -hisztizett.
- Rálőtt a társaimra! Hogy a fenébe nem támadtunk volna meg?!
- J-jó nekem a-azt hiszem, ennyi elég volt mára - mondja és billegve feláll a székről, mire én is felpattanok.
- Bekísérlek a szobádba, nyugodtan aludj. Vagy ha nem tudsz, nézz körül a házban. Érezd magad otthon - mondom és a derekánál fogva kivezetem a szobából.

Ó te jó ég! Ez könnyebb lesz, mint gondoltam!


8 megjegyzés:

  1. Omg:o
    Ez..ez.. ajjxudbevhshsuxuudhe ❤ *----*
    Gyorsan kovit pls ❤

    VálaszTörlés
  2. Ooo, te szzent szar! Ez brutálisan jo volt. Nagyon, nagyon kivancsi vagyok, hogy mi fog történni ezek utan. Remelem sikerrel jar Luke! �� most neki szurkolok. �� nagyon ügyes vagy! Csak igy tovabb!!!! Köszönjünk, hogy irsz nekunk. ❤❤❤ Mikorra várható a Kovi resz?? ❤❤

    VálaszTörlés
  3. Nagyoon jó lett! Hamar a következőt :D

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jóóó rész! :)) siess a kövivel :))

    VálaszTörlés
  5. Na ne! :O Mindig tudsz hozni valami váratlant de ennyire még soha nem leptél meg :D Imádooom! <3 ^-^

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jo lett megerte ennyit varni ra!!

    VálaszTörlés