-->

2014. szeptember 14., vasárnap

47. Rész

2014. Január 19. Vasárnap


Az elmúlt napokban szinte alig éltem. Egész nap a szobába voltam bedugva Harryvel, aki a laptopján 'fontos' ügyeket és telefonokat bonyolított le. Mivel nem akart magamra hagyni, ezért azon kívül, hogy az ágyban feküdtem, vagy pár az élethez szükséges dolgot tettem, mást nemigen csináltam.
Persze Harry a szabadidejében mindig tett róla, hogy jól érezzem magamat - és persze ő is, de ez csak maximum egy-két órás boldogságot jelentett.

- Jó reggelt - dörmögte a fülembe Harry, miközben az ujjai a testem minden pontját cirógatták.
- Hagyj békén - fordultam el álmosan, miközben a lehető legjobban összehúztam magam.
- Fel kell kelned Liz.
- Már fent vagyok - motyogtam ásítva.
- Fel kell öltöznöd - csesztetett tovább, és kezdtem egyre idegesebb lenni.
- Semmi kedvem hozzá.

Nem tudom miért, de most rám hagyta a dolgot. Éreztem, ahogy felemelkedik alattam az ágy, és a padló recsegni kezd, miközben a szekrényéhez lépked és felöltözik.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem ahogy előttem öltözködött.Persze ezt hangosan azért nem mondanám ki.  Számára ez valószínűleg teljesen természetes volt, de én még úgy is egy kukkoló tinédzsernek éreztem magam, hogy már többször láttam őt meztelenül.

-  Tetszett, amit láttál? - kérdezte, miközben az ágy széléhez jött, és leguggolt elém.
- Nem tudom mire gondolsz - füllentettem, de a vérvörös fejem elárult.
- Fel kellene öltöznöd.
- Hagyj aludni, Harry - nyöszörögtem.
- Öltözz fel, vagy én foglak felöltöztetni!
- Nekem az utóbbi is tökéletesen megfelel - mosolyodtam el, mire ő is ravaszul vigyorogni kezdett.

A szekrényhez lépett, amiben a ruháim voltak, és egy fekete csipkés fehérnemű szettet vett ki belőle. Ami határozottan nem az enyém volt.  Újabb ruhadarabok kerültek elő, méghozzá egy fekete nadrág, amit ezelőtt még soha sem láttam és egy fehér póló, ami újfent nem az enyém volt.

Harry az ágyra dobta a ruhákat én pedig egyből a fehér póló után nyúltam.
- Ez egy nyári póló - tájékoztattam.
- Na és?
- Látom nem érted. Ebben a pólóban körülbelül az egész hasam kint lesz.
- Még mindig nem tudom, hogy ezzel mi a gond - rántotta meg az állát ártatlanul, mire a fejéhez vágtam a pólót.

Ahogy lehúzta rólam a takarót, az egész testemet átjárta a hideg és biztos voltam benne, hogy nemsokára megfagyok.
A lábaimnál fogva közelebb húzott az ágy végéhez. A boxerét, amit mostanában én is olyan rendszerességgel hordok, mint ő, lehúzta rólam. Ezután a pólóm következett, ami tegnap rajta volt. Hálát adtam az istennek, hogy tegnap nem csinált körülbelül semmit, mivel ahogy elmondta, két lehetőségem van:
Vagy alszok a pólójában, vagy póló nélkül alszok. És bármennyire is szeretem Harryt, valljuk be, a hányinger kerülget, mikor este az összeizzadt pólóit aggatja rám.

- Felöltöztetnél végre? -szóltam rá, mikor már több perce a meztelen testemet bámulta.
- Nem, nem hiszem - vigyorgott, majd megnyalta az ajkait.
- Elég sokan megbámulnának, ha így mennék ki az utcára...
- Szeretem mutogatni azt ami az enyém - támaszkodott fölém. - Főleg ha ennyire kívánatos.
Ajkait a fülem alatti pontra helyezte és gyengén szívni kezdte.
- Harry - nyöszörögtem.
- Gyerünk Babe - nyomta hozzám az ágyékát, és azt hittem, hogy itt helyben elájulok.  A lábaimmal körülöleltem a derekát, és egyből tudtam, hogy ebből az egészből most nem egy öltözködés fog kisülni.


***


Reggelizés után a már jól ismert ritkító sárga buszba igyekeztünk, ahol a többiek már minket vártak.
Louis a vezető ülésen ült, mellette viszont nem volt senki. Hátul ülz a többi fiú, jókedvűen beszélgettek, de mikor mi is odaértünk hirtelen elcsendesültek.
Harry nem épp illedelmesen beszállt előttem a buszba, utána pedig én is beültem.
- Mi a helyzet? - kérdezte Harry, mindkettőnknek furcsa volt ez a csend. Louis közben beindította a kocsit és elindultunk a jeges úton.
- Hosszú éjszakánk volt - ásított Niall.
- Nekem mondod? - vigyorgott Harry, közben egy másodpercre rám pillantott. Niall rosszalló tekintettel bámult minket, és szinte biztosan tudtam, hogy újra könyörögni fog, hogy ne dugjunk.
- Hidd el, mindenki tudja, hogy milyen hosszú éjszakátok volt - szólt hátra Louis.
- Máskor nem ártana becsukni az ablakokat - mondta Zayn.
- Vagy az ajtót - tette hozzá Louis.
Az arcom mostanra már teljesen vörös volt, és annyira kínos volt ez a helyzet, hogy Harry vállába temettem a fejemet.
- Hiába bújsz el Lizzie - folytatta Liam. - Mindenki tudja, hogy igazából mennyire hangos tudsz lenni.
Habár hallottam, ahogy Harry halkan kuncog, nekem egyáltalán nem volt vicces. Csak rám és Harryre tartozik, hogy mi mit csináltunk, nem lett volna szabad felhozni a többieknek.


- Liam és Niall megy be - tájékoztatott minket Harry, mikor már közel jártunk az iskolához. - Zayn te előttük indulsz el és ügyelsz az elhurcolásra. 

Ahogy közeledtünk az ismerős helyszínhez, egyre nehezebben vettem a levegőt. A szívem másodpercenként százat vert  közel álltam az ájuláshoz.
- Minden rendben? - kérdezte Harry.
- Rosszul vagyok - mondtam elhaló hangon.
Éppen ekkor érkeztünk meg, így miután a fiúk kiszálltak a buszból, Harry azonnal cselekedett. 
A fekete egyen pulcsit lehámozta rólam, majd a fejem alá gyűrve az ülésre fektetett.
A reszkető lábaimat az ég felé emelte, és Louis segítségével egy marék hóval a homlokomon próbálták lehűteni a testem.
- Istenem Harry - mondtam, és a könnyeim potyogni kezdtek. - Kész csődtömeg vagyok.
- Nem vagy az - ráncolta a szemöldökét, majd elengedte a lábam, és miután lesöpörte a homlokomról a már félig vízzé olvadt havat, a karjaiban kivitt az autóból.
 A motorháztetőre ültetett, kezeivel szorosan fogta a derekam. A lábaim közé lépett és mikor rájött, hogy a pulcsim az ülésen maradt, levette a sajátját és a hátamra terítette.
- Hagyd abba a sírást, oké? - szólt rám, viszont a hangja egyáltalán nem volt bántó. - Itt van a régi iskolád. Na és? Sokkal jobb dolgod van, mint bent bárki másnak. Semmi értelme, hogy sírj. A családod biztonságban van és boldogan élnek. Ahogy te is.  Minden rendben van oké?
Bólintottam.
Bár a sírást nem tudtam abbahagyni, de legalább már nem volt hisztérikus zokogás.
- Most beülünk a kocsiba. Nem szabad az elhurcoltakra nézned. Világos, Liz?
- I-igen.
- Minden rendben - kacsintott, majd hirtelen az ajkaimra nyomta övéit. Amilyen gyorsan rakta oda, olyan gyorsan is húzódott el. Újból a karjaiba vett, és ketten ültünk be az anyós ülésre. Az ölében ültem, kezemmel átöleltem a nyakát, míg ő a derekamat fogta.

Hirtelen a hátsó ajtó csapódott, Liam és Niall ült be a buszba.  Harry kérésére nem néztem hátra, viszont nagy volt a kísértés, mikor meghallottam egy lány sírását. A fiú hangosan üvöltött, legszívesebben hátra szóltam volna neki, hogy maradjon csendben. De ezt elintézték helyettem.
- Kuss legyen! - ordított Zayn, miközben ő is beszállt a kocsiba.


 
 
 
Sziasztok!
Remélem tetszett a rész. Ahogy most látom, valószínűleg bele fogok férni az 50 részbe, szóval nagy eséllyel ennyi rész lesz az első fejezetben. A második fejezethez jövőhét hétvégén fogunk elérni, a facebook csoportban  majd bővebben mesélek nektek erről.
Ölelés, Doth Lee Xx

8 megjegyzés:

  1. Imádom!!!! Gyorsan hozd a kövit!!!

    VálaszTörlés
  2. Ahww ahww ahww *----*
    Annyira Imádom amikor ilyen cukiiiiii Hazz:3332
    Gyorsan koviiiiit ❤❤❤

    VálaszTörlés
  3. Ahhww.....új olvasója vagyok a blogodnak tegnap kezdtem de marha jó *.* Siess a kövivel!! :))

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó rész lett. olyan kíváncsi vagyok, hogy akit elraboltak azt ismeri-e Liz. :))
    puszi♥

    VálaszTörlés
  5. Szpi lett bocsi h.nem irok tobbet de.korhazban.vagyok

    VálaszTörlés
  6. :D ahh már annyira várom a kövi részt :3

    VálaszTörlés