2014. január 17. Péntek
Több, mint egy hét telt el a sírós incidens óta. Azt vártam volna, hogy többet ez nem fog megtörténni, de nem így volt. Egyre sűrűbben jöttek rám a síró görcsök, de szerencsére Harrynek ezt mindig sikerült elmulasztania, viszont továbbra sem tudjuk hogyan. Eljutottunk arra a szintre, hogy nem fürödhetek egyedül, a mosódba sem mehetek ki egymagam, nehogy megint rám törjön a sírás. Ezért szinte mindig van valaki a társaságomban. Általában Harry, vagy Niall.
Eleanorral azóta sem találkoztam, valószínűleg utál, amiért ilyen helyzetbe hoztam. Louis viszont ezt határozottan cáfolja. Néha kérdezgetek róla pár dolgot Elről. Mindig a legnagyobb jóindulattal beszél róla, van hogy el is felejtem, hogy amúgy egy hidegvérű gyilkos. Mint körülöttem itt mindenki más.
Most éppen egy szobába vagyunk, ami szinte teljesen tele van tömve ruhákkal. A fiúk itt választják ki az öltözetüket az ez évi legelső elhurcolásra. Na meg elvileg számunkra is van pár ruha.
- Szerintem ez a zakó jól néz ki azzal a sállal - néztem Harryre, aki immár 36. perce a tükörben bámulja magát.
- Majd én kitalálom mi néz ki jól - mondta hidegen. Általában nem ilyen, csak ha valamiben nagyon elmerül. Már megszoktam, hogy néha vannak elég paraszt vagy bunkó megnyilvánulásai.
- Akkor én azt hiszem már nem is kellek ide - ugrottam le az asztalról, amin ültem, majd elindultam kifelé.
- Nem - fogta meg a kezemet, majd visszaültetett az asztalra. - Nem fogsz egyedül kószálni. Se most, se máskor. Nem akarom, hogy bajod essen.
-Köszönöm - mosolyodtam el. Bár nem kifejezetten szépen mondta, hogy maradjak itt, mégis lejött belőle, hogy csak védeni akart.
- A fehér színű szekrényben van pár ruha - mondta. Összeráncoltam a szemöldököm. - Amit te is felpróbálhatnál.
Egyből felcsillantak a szemeim.
- Szeretlek - pusziltam meg az ajkát gyorsan.
- Gondoltam - vigyorgott, majd újból magához húzott és megcsókolt. Miután elengedett, várakozóan néztem rá. - Szeretlek.
Mindjárt más - gondoltam magamban, majd a fehér szekrényhez indultam.
Az ajtajairól már lepattogott a festék, így néhány helyen a fa erőteljes barna színe kandikált ki, a hangja pedig leginkább egy nyávogó macskára hasonlított.
Három ruha volt a szekrényben. Az egyik egy comb középig érő antracit fekete ruha, ami valószínűleg feszülni fog rajtam.
A második egy fehér, csipkés, fodros ruha, a hátán óriási kivágással. A harmadik pedig türkizkék és fehér színű, szív alakú, csipkés dekoltázzsal. Már ha azt lehet dekoltázsnak hívni, ugyanis a felső rész szinte nem is takar semmit.
- Van itt valami hely, ahol öltözhetek? - kérdeztem Harryt.
- Igen, ez - mutatott körbe.
Morogva kezdtem el levetkőzni, majd felvenni a legelső fekete ruhát.
Igazam lett, ez a ruha tényleg eléggé testhez álló volt. De legalább semmi olyat nem mutatott, ami csak rám tartozott volna.
- Ez egész jó - motyogtam a tükörbe nézve.
- Mhm. Próbáld fel a türkizkéket - suttogta a fülembe, miközben a hátam mögé lépett és állát a vállamon pihentette.
- Nem szeretném.
- Biztos, hogy felpróbálod - mondta, majd a nyakamra helyezte ajkait. Nem csinált semmit, de mégis bizsergett a bőröm az érintésétől.
- Harry...
- Felpróbálod - mormolta, majd egy csókot lehelt a bőrömre.
- Harry? - kérdeztem, miközben az ágyban felé fordultam.
- Mhm.
- Hogy lesz az elhurcolás, ha vasárnap lesz tizenkilencedike?
- Ugyan úgy. De minket ez nem érint.
- Tessék?
- Te és én a kocsiban maradunk, amíg ők elhozzák a gyerekeket.
- Miért?
- Ne kérdezősködj már annyit - morgott. - Minden infót megkapsz majd, amire szükséged lesz. Most pedig gyere közelebb.
Közelebb csúsztam Harryhez az ágyon, olyannyira, hogy már szinte egy levegőt vettünk.Kezével átölelte a csípőmet, majd egy egyszerű mozdulattal a hátára feküdt én pedig rá a hasára.
-Ugh - nyögött fel.
- Valami baj van? - kérdeztem ártatlanul, miközben feljebb csúsztam úgy, hogy közben a csípőmet ringattam rajta. Nem voltam még álmos, szóval gondoltam húzom kicsit az agyát.
- Nincs - fújta ki a levegőt, majd végigsimított a lábamon. A térd hajlatomnál állt meg, ott megfogva széttárta a lábaimat, majd újból végigsimított rajta, egészen a fenekemig, amibe erősen belemarkolt. Ziháltam tőle és tudtam, hogy ő is észrevette. Nem habozott délebbi területre vinni a kezét.
- Harry - suttogtam fenyegetően, de leginkább csak egy sóvárgó nyögésnek hallatszott. Ennek nem így, fordítva kellett volna történnie.
- Fogd be és élvezd - utasított.
Ujjai a tőle kapott boxer alá siklottak és fedezték fel már nedves redőimet. Másik kezével szorosan fogta a csípőmet, majd kissé feljebb csúszott az ágyon, így ő már a hátát az ágy támlának támasztva ült, én pedig ugyan így, csak vele szemben, rajta.
Ujjai a csiklómat kényeztették, miközben a szabad kezével a boxerétől próbált megszabadítani. Miután sikerült neki, keze szabadon kalandozhatott a nőiességemen. Csupán egyetlen testrészével okozott nekem egyre intenzívebb örömöt és ez ő is nagyon jól tudta. Nedvem a boxerére csöpögött, átáztatva azt.
- Basszus - zihálta, ujjai megálltak, viszont szüntelenül nyomták legérzékenyebb pontom.
- Kérlek, Harry - mondtam és előrébb toltam a csípőmet, még többért könyörögve.
Ujjai viszont így megcsúsztak, és türelmetlenségem miatt egyenesen belém nyomódtak.
- Ó te jó ég!
Harry azonnal felhagyott a lazsálással, és talán mire mindkettőnk felfogta volna a helyzetet, mozgatni kezdte az ujjait bennem.
- Harry! - sikítottam.
- Gyerünk Babe, hadd halljam mennyire élvezed - bátorított, majd körzött egyet az ujjával, amiből immár három volt bennem.
Annyira vágytam rá, hogy az felfoghatatlan. Az ujjai a csípőmmel együtt mozogtak és egészen addig fel sem tűnt, hogy ezzel neki is örömet szerzek, mígnem egy elég cifra szitkozódás mellett nedvességet éreztem magam alatt.
- Harry! - ordítottam és talán hülyeség, de úgy éreztem, hogy a hang szigetelt szobán is átütött ez a kiáltás. A még mindig mozgó ujjaira élveztem, majd lassan kihúzta azokat.
Kimerülten a mellkasára feküdtem, ő pedig átölelt a kezeivel.
- Istenem Harry - suttogtam halkan, még mindig zihálva, mire felnevetett. - Köszönöm.
- Hidd el, ez legalább annyira jó volt nekem, mint neked. Nincs mit köszönni.
- Semmit sem tettem, hogy neked jó legyen - biggyesztettem le az ajkaim.
- Ez faszság - morgott. - Nem magam miatt éreztem ilyen jól magam.
Pár percig csendben feküdtünk, viszont ez sem tartott sokáig, mivel mocorogni kezdett. Már épp arra készültem, hogy rászólok, mikor megszólalt.
- El kellene mennünk fürdeni.
- Semmi kedvem hozzá. Menj egyedül.
- Nem, te is jössz velem - mondta határozottan, majd kimászott alólam és a karjaiban bevitt a fürdőszobába.
Amennyire fitt voltam ezelőtt egy órával, most annyira vagyok álmos és fáradt. Semmihez sem volt kedvem, így mindent Harry csinált meg helyettem.
A kádba ültetett, majd levette rólam a pólómat, így már semmi sem takart. Megengedte a vizet, ezután ő maga is levetkőzött és beült elém.
Több, mint egy hét telt el a sírós incidens óta. Azt vártam volna, hogy többet ez nem fog megtörténni, de nem így volt. Egyre sűrűbben jöttek rám a síró görcsök, de szerencsére Harrynek ezt mindig sikerült elmulasztania, viszont továbbra sem tudjuk hogyan. Eljutottunk arra a szintre, hogy nem fürödhetek egyedül, a mosódba sem mehetek ki egymagam, nehogy megint rám törjön a sírás. Ezért szinte mindig van valaki a társaságomban. Általában Harry, vagy Niall.
Eleanorral azóta sem találkoztam, valószínűleg utál, amiért ilyen helyzetbe hoztam. Louis viszont ezt határozottan cáfolja. Néha kérdezgetek róla pár dolgot Elről. Mindig a legnagyobb jóindulattal beszél róla, van hogy el is felejtem, hogy amúgy egy hidegvérű gyilkos. Mint körülöttem itt mindenki más.
Most éppen egy szobába vagyunk, ami szinte teljesen tele van tömve ruhákkal. A fiúk itt választják ki az öltözetüket az ez évi legelső elhurcolásra. Na meg elvileg számunkra is van pár ruha.
- Szerintem ez a zakó jól néz ki azzal a sállal - néztem Harryre, aki immár 36. perce a tükörben bámulja magát.
- Majd én kitalálom mi néz ki jól - mondta hidegen. Általában nem ilyen, csak ha valamiben nagyon elmerül. Már megszoktam, hogy néha vannak elég paraszt vagy bunkó megnyilvánulásai.
- Akkor én azt hiszem már nem is kellek ide - ugrottam le az asztalról, amin ültem, majd elindultam kifelé.
- Nem - fogta meg a kezemet, majd visszaültetett az asztalra. - Nem fogsz egyedül kószálni. Se most, se máskor. Nem akarom, hogy bajod essen.
-Köszönöm - mosolyodtam el. Bár nem kifejezetten szépen mondta, hogy maradjak itt, mégis lejött belőle, hogy csak védeni akart.
- A fehér színű szekrényben van pár ruha - mondta. Összeráncoltam a szemöldököm. - Amit te is felpróbálhatnál.
Egyből felcsillantak a szemeim.
- Szeretlek - pusziltam meg az ajkát gyorsan.
- Gondoltam - vigyorgott, majd újból magához húzott és megcsókolt. Miután elengedett, várakozóan néztem rá. - Szeretlek.
Mindjárt más - gondoltam magamban, majd a fehér szekrényhez indultam.
Az ajtajairól már lepattogott a festék, így néhány helyen a fa erőteljes barna színe kandikált ki, a hangja pedig leginkább egy nyávogó macskára hasonlított.
Három ruha volt a szekrényben. Az egyik egy comb középig érő antracit fekete ruha, ami valószínűleg feszülni fog rajtam.
A második egy fehér, csipkés, fodros ruha, a hátán óriási kivágással. A harmadik pedig türkizkék és fehér színű, szív alakú, csipkés dekoltázzsal. Már ha azt lehet dekoltázsnak hívni, ugyanis a felső rész szinte nem is takar semmit.
- Van itt valami hely, ahol öltözhetek? - kérdeztem Harryt.
- Igen, ez - mutatott körbe.
Morogva kezdtem el levetkőzni, majd felvenni a legelső fekete ruhát.
Igazam lett, ez a ruha tényleg eléggé testhez álló volt. De legalább semmi olyat nem mutatott, ami csak rám tartozott volna.
- Ez egész jó - motyogtam a tükörbe nézve.
- Mhm. Próbáld fel a türkizkéket - suttogta a fülembe, miközben a hátam mögé lépett és állát a vállamon pihentette.
- Nem szeretném.
- Biztos, hogy felpróbálod - mondta, majd a nyakamra helyezte ajkait. Nem csinált semmit, de mégis bizsergett a bőröm az érintésétől.
- Harry...
- Felpróbálod - mormolta, majd egy csókot lehelt a bőrömre.
***
- Harry? - kérdeztem, miközben az ágyban felé fordultam.
- Mhm.
- Hogy lesz az elhurcolás, ha vasárnap lesz tizenkilencedike?
- Ugyan úgy. De minket ez nem érint.
- Tessék?
- Te és én a kocsiban maradunk, amíg ők elhozzák a gyerekeket.
- Miért?
- Ne kérdezősködj már annyit - morgott. - Minden infót megkapsz majd, amire szükséged lesz. Most pedig gyere közelebb.
Közelebb csúsztam Harryhez az ágyon, olyannyira, hogy már szinte egy levegőt vettünk.Kezével átölelte a csípőmet, majd egy egyszerű mozdulattal a hátára feküdt én pedig rá a hasára.
-Ugh - nyögött fel.
- Valami baj van? - kérdeztem ártatlanul, miközben feljebb csúsztam úgy, hogy közben a csípőmet ringattam rajta. Nem voltam még álmos, szóval gondoltam húzom kicsit az agyát.
- Nincs - fújta ki a levegőt, majd végigsimított a lábamon. A térd hajlatomnál állt meg, ott megfogva széttárta a lábaimat, majd újból végigsimított rajta, egészen a fenekemig, amibe erősen belemarkolt. Ziháltam tőle és tudtam, hogy ő is észrevette. Nem habozott délebbi területre vinni a kezét.
- Harry - suttogtam fenyegetően, de leginkább csak egy sóvárgó nyögésnek hallatszott. Ennek nem így, fordítva kellett volna történnie.
- Fogd be és élvezd - utasított.
Ujjai a tőle kapott boxer alá siklottak és fedezték fel már nedves redőimet. Másik kezével szorosan fogta a csípőmet, majd kissé feljebb csúszott az ágyon, így ő már a hátát az ágy támlának támasztva ült, én pedig ugyan így, csak vele szemben, rajta.
Ujjai a csiklómat kényeztették, miközben a szabad kezével a boxerétől próbált megszabadítani. Miután sikerült neki, keze szabadon kalandozhatott a nőiességemen. Csupán egyetlen testrészével okozott nekem egyre intenzívebb örömöt és ez ő is nagyon jól tudta. Nedvem a boxerére csöpögött, átáztatva azt.
- Basszus - zihálta, ujjai megálltak, viszont szüntelenül nyomták legérzékenyebb pontom.
- Kérlek, Harry - mondtam és előrébb toltam a csípőmet, még többért könyörögve.
Ujjai viszont így megcsúsztak, és türelmetlenségem miatt egyenesen belém nyomódtak.
- Ó te jó ég!
Harry azonnal felhagyott a lazsálással, és talán mire mindkettőnk felfogta volna a helyzetet, mozgatni kezdte az ujjait bennem.
- Harry! - sikítottam.
- Gyerünk Babe, hadd halljam mennyire élvezed - bátorított, majd körzött egyet az ujjával, amiből immár három volt bennem.
Annyira vágytam rá, hogy az felfoghatatlan. Az ujjai a csípőmmel együtt mozogtak és egészen addig fel sem tűnt, hogy ezzel neki is örömet szerzek, mígnem egy elég cifra szitkozódás mellett nedvességet éreztem magam alatt.
- Harry! - ordítottam és talán hülyeség, de úgy éreztem, hogy a hang szigetelt szobán is átütött ez a kiáltás. A még mindig mozgó ujjaira élveztem, majd lassan kihúzta azokat.
Kimerülten a mellkasára feküdtem, ő pedig átölelt a kezeivel.
- Istenem Harry - suttogtam halkan, még mindig zihálva, mire felnevetett. - Köszönöm.
- Hidd el, ez legalább annyira jó volt nekem, mint neked. Nincs mit köszönni.
- Semmit sem tettem, hogy neked jó legyen - biggyesztettem le az ajkaim.
- Ez faszság - morgott. - Nem magam miatt éreztem ilyen jól magam.
Pár percig csendben feküdtünk, viszont ez sem tartott sokáig, mivel mocorogni kezdett. Már épp arra készültem, hogy rászólok, mikor megszólalt.
- El kellene mennünk fürdeni.
- Semmi kedvem hozzá. Menj egyedül.
- Nem, te is jössz velem - mondta határozottan, majd kimászott alólam és a karjaiban bevitt a fürdőszobába.
Amennyire fitt voltam ezelőtt egy órával, most annyira vagyok álmos és fáradt. Semmihez sem volt kedvem, így mindent Harry csinált meg helyettem.
A kádba ültetett, majd levette rólam a pólómat, így már semmi sem takart. Megengedte a vizet, ezután ő maga is levetkőzött és beült elém.
Sziasztok!
Már rég nem írtam nektek a bejegyzés után, szóval most már ideje volt. Az egyik ok az, hogy elértük a +70.00 oldal megjelenítést és, hogy már 78 feliratkozóval büszkélkedhetek. Nagyon köszönöm minden lelkes olvasónak. A másik pedig, hogy amint látjátok nemsokára elérünk az ötvenedik részhez. Úgy terveztem, hogy ez lesz az első fejezet utolsó része, de ez még nem biztos. Mielőtt jönnének a kérdések, igen, lesz második évad és nagy valószínűséggel harmadik is.
Már rég nem írtam nektek a bejegyzés után, szóval most már ideje volt. Az egyik ok az, hogy elértük a +70.00 oldal megjelenítést és, hogy már 78 feliratkozóval büszkélkedhetek. Nagyon köszönöm minden lelkes olvasónak. A másik pedig, hogy amint látjátok nemsokára elérünk az ötvenedik részhez. Úgy terveztem, hogy ez lesz az első fejezet utolsó része, de ez még nem biztos. Mielőtt jönnének a kérdések, igen, lesz második évad és nagy valószínűséggel harmadik is.
Csók, Doth Lee Xx
Wiii:DDKövit gyorsan!! :)
VálaszTörlésAhhhhhhhw *-*
VálaszTörlésHarom évad?! Azt a k*rvaaa ❤❤❤❤
IMADOOOOOM *----*
Gyorsan kovit, FANTASZTIKUS ❤❤❤
Es gratulálok a 78 feliratkozohoz
Roberta xx ❤
Ejnye Lizzie szabad így viselkedni? :P Annyira imádom ahogy írsz! <3 Remélem nemsokára tudod hozni a kövi részt ^-^ Gratulálok a 78 feliratkozóhoz! <3
VálaszTörlés3 evad!!!!!! Kurv@ joooo! Szuper resz letf imadlak
VálaszTörlésPuszi:M xoxo
Wáá nagyon jó rész lett..!!;) Imádom a blogod!!!!!!!;D nagyon nagyon nagyon siees a kövivel pls...!!:)))
VálaszTörlésZsofi:))