-->

2014. szeptember 9., kedd

45. Rész

Harry ajkai szorosan tapadtak az enyémhez. Az ágyon feküdtünk meztelenül, én alul, ő pedig felettem támaszkodott. Annyira szerettük volna érezni egymást, hogy szinte alig váltunk el. Végül Harry húzódott el tőlem, mikor már szinte hörögve vette a levegőt.
A csípőmre ült, szaporán vette a levegőt. Kihúzta az ágy mellett lévő szekrény fiókját és kutakodni kezdett benne.
Volt egy sejtésem, hogy mit fog kivenni, így szinte a semmitől kezdtem el zihálni. Vagyis inkább a gondolattól, hogy most ez tényleg meg fog történni. A plafont bámultam és próbáltam rendezni a levegő vételemet.
Ahogy hallottam, ahogy a csomagolást eltépi, olyan szinten kezdett dobogni a szívem, hogy azt hittem elájulok.

- Ülj fel - suttogta. Tettem amit kért, így kicsit felemelte a testét, hogy fel tudjak ülni.
A sötétben alig volt látható, de én mégis észrevettem a széttépett csomagolást az éjjeli szekrény tetején.
- Harry é-én...
- Ssh. Ezt idd meg - adott a kezembe egy poharat. Az alján egy kevés fehér por volt, ami még nem oldódott fel.
- Mi ez?
- Altató.
MI AZ ISTEN?!
- É-én a-azt h-hittem h-hogy most... - dadogtam.
- Megígértem, hogy kifárasztalak, nem igaz? - vigyorgott rám.
- D-de nem í...
- Nem fogunk szexelni Lizzie  - vágott közbe határozottan.
- De hát...
- Szeretnél szexelni? - húzta fel a szemöldökét. Még mindig a csípőmön ült, így nem csak azt éreztem, hogy én szeretnék, hanem azt, hogy ő is.
- Most már nem - biggyesztettem le az ajkaim. Kimondhatatlanul mérges és szomorú voltam. Mint egy kislány, akinek nem veszik meg azt a játékot, amelyiket szeretné. - ...Akkor én felöltözök.
- Nem.
- Tessék?
- Azt akarom, hogy így aludjunk.
Bezzeg amit én akarok, az soha sem teljesíti.
- De...
- Ne ellenkezz - vágott megint a szavamba. - Idd meg a vizet és feküdj le.
Gyorsan lehajtottam a folyadékot, majd a másik oldalra feküdtem.
- Gyere közelebb.
- Nem - morogtam.
Azt hittem, hogy dühös lesz, vagy valami. Szerettem volna felhúzni valamivel. Hogy ő is ideges legyen, ahogy én.
- Morcos vagy? - kuncogott.
- Nagyon felhúztál Harry.
- Valld be, hogy jó vicc volt - markolt az oldalamba.
- Ezt még visszakapod - motyogtam. Kezdtem elálmosodni.
A kezével a csípőmnél fogva közelebb húzott magához, így hátulról átölelt.
- Jó éjt Liz - puszilta meg a nyakamat.
- Neked is, Harry - mondtam elhaló hangon és már el is nyomott az álom.


***
2014. Január 8. Szerda


Reggel csörömpölésre ébredtem. Egyből tudtam, hogy már nem Harry szobájában vagyok, hanem abban a bizonyos föld alatti helyen.
Igazából nem különösebben különbözött egy rendes háztól. Normálisan álltak a bútorok, a falak. Csak éppen nem volt ablak, így a fény hiány miatt szemet égető lámpákkal világították meg a teret.

Mielőtt lehúztam volna magamról a takarót, alánézve megbizonyosodtam róla, hogy már nem vagyok pucér. Gondoltam, hogy Harry öltöztetett fel, bár ez a ruhadarabokból is látszik. Örültem ennek a gesztusának, hiszen elég kínos lett volna egész nap meztelenül lenni úgy, hogy El is itt van.

Felkeltem az ágyból és rendbe raktam a takarót és a párnákat. Eleanor a konyhában szorgoskodott, amire innen tökéletes volt a rálátásom. Ő viszont háttal állt nekem, így nem látott.

A konyha felé indultam és ügyelve, hogy El ne vegyen észre, a háta mögé lopóztam és megöleltem.
- Á! - kiáltott fel, majd azon nyomban megfordult. - Istenem, Liz! A frászt hozod rám! - korholt le, majd magához húzott.
- Hiányoztál - mosolyogtam.
- Úgyszintén - bólintott. - Reggelit?
-Az jó lenne, köszi.

 Reggeli közben nem igazán beszélgettünk. Inkább csak ettünk, bár azt nem kifejezetten kulturáltan. Örültünk egymás társaságának és bár csak 1 napig nem láttuk egymást, mégis többnek tűnt.

- Nem tudod, hogy hova mentek Harryék? - kérdeztem Elt.
- Louis azt mondta, hogy valamilyen konferenciára - vonta meg a vállát.
- A hétvégén is ott voltak.
- Oh, istenem! El is felejtettem  - csapott a homlokára. - Mi a helyzet Harryvel?
- Ööö. Minden szuper.
- Te jó ég - sikított. - Mesélj el mindent.
Igazából még én sem tudtam biztosan, hogy hogyan is állunk Harryvel. Szerelmesek vagyunk, de még mindig nem tudok benne feltétel nélkül bízni. Ráadásul ez elmúlt időben annyi infó birtokába jutottam, hogy tényleg nem tudom merre áll a fejem.
Nem tudom, hogy mi igaz belőle és mi nem. Egyáltalán nem értek semmit.
- Ő azt mondta, hogy szerelmes belém - motyogtam elpirulva.
- ÁÁ! - sikoltott fel.
- Eleanor? - mosolyogtam. - Mi az isten van veled? Csak úgy árad belőled a vidámság.
- Louis bontotta a szerződésemet - vigyorgott.
- Hogy mi?! Istenem, ez annyira jó - öleltem meg. - De akkor mit keresel még itt?
- Önszántamból vagyok itt, Liz. Szeretem Louist, ő is szeret engem. Nem akarok mást, csak őt.



***


- Liz? - suttogta Eleanor. - Liz, ne sírj! Mi a baj?
Kész csőd tömeg vagyok. Az éjszaka közepén felkelek és olyan szintem honvágyam van, hogy nem tudom abbahagyni a sírást.
- A-annyira h-hiányzik... - zokogtam.
- Ki hiányzik drágám? - simította meg a hátam, miközben én könnyeimmel a pólóját áztattam.
- A-anya, apa... a nő-nővérem.
- Kérlek ne sírj Liz! - vigasztalt.
De ezt nem lehetett elmulasztani egy egyszerű szóval. El bármennyire is megerőltette magát, semmivel sem tudott mosolyt csalni az arcomra.
Talán most jött elő egyszerre, minden, ami eddig történt. Fogalmam sincs. Egy valamit tudok: most arra az egy dologra vágyok, hogy a családom mellett legyek. Még soha sem voltam ennyi ideig távol tőlük, így talán nem is furcsa, hogy megvisel a dolog.

- Oh, ő igen nem hagyja abba a sírást... - suttogta Eleanor a telefonba. A konyhába állt háttal nekem, így csak alig hallottam a szavakat. Én még mindig az ágyban feküdtem, magzatpózban voltam összekuporodva.
- Ne sírj Liz - könyörgött Eleanor, és ahogy felnéztem rá, láttam, hogy az ő szemében is könnyek gyűlnek.
Édes istenem.
Nem bírom ezt. Ezt az egészet. Az elhurcolást, a One Directiont, semmit, ami eddig történt, de legfőképp azt, hogy El miattam sír.

Egymás nyakába borulva itattuk az egeret, míg nem El hirtelen felpattant és elszaladt. Én csak elterültem az ágyon és újból felvéve a magzat pózt, folytattam a zokogást. Nem bírtam leállni, pedig egy idő után már azt hinné az ember, hogy elfogy a könnye, kiszárad, vagy ilyesmi. Hát velem nem ez történt.


- Mi történt? - hallottam pár ismerős hangot.
- Csak felkelt és sírni kezdett. Már több órája nem hagyja abba...
Léptek zaja, majd egy halk csapódás.
- Majd én.


 Hirtelen két kezet éreztem meg a testemen. Erősen megfogtak és magához húztak, majd szorosan közéjük zártak.
- Ne sírj szerelmem - vigasztalt, majd egy csókot nyomott a homlokomra. - Minden rendben lesz.
- N-nem lesz H-Harry - zokogtam.
- Shh - nyugtatott, majd a karjaiba zárva felemelt és kivitt a szobából.
Nem nyitottam ki a szemem, de szinte éreztem, hogy minden fiú szeme rajtam van. Valószínűleg most mind egy idiótának tartanak.

- Látod? - duruzsolta a fülembe Harry, miközben lépkedett. - Már nem is sírsz. Minden rendben van Liz.
Nem sírtam, viszont halkan ziháltam. Kimerített ez a dolog.
Harry egy puha felületre tett, ami tudomásom szerint az ágy volt.
- Nyisd ki a szemed.
Az ágyon ültem, ő pedig előttem guggolt, így egy magasságban voltunk. Kezei a combomon voltak, ujjai cirógatták a fedetlen bőrömet.
- Tehetek érted valamit?
- Soha többet ne hagyj egyedül, Harry - suttogtam.
Ez biztosan egy jel volt. Egy jel, hogy bízhatok benne, hogy ő ott lesz, ha azok nem, akikre eddig számíthattam. Aki a legnagyobb rendetlenséget is helyre tudja hozni. Nem értettem, hogy miért, de a testem szinte magától reagált Harry jelenlétére. Pusztán azzal, hogy ő ott volt velem, abba tudtam hagyni a sírást.
- Oké - mondta, majd az ajkaimra tapasztotta övéit.

12 megjegyzés:

  1. Szia :)
    annyira tetszik. :P
    várom a kövit. :DD
    puszi♥

    VálaszTörlés
  2. De édes :)) Juuuj alig várom a köviit :33

    VálaszTörlés
  3. de jóóó!! imádoom :)) már nagyon vártaam :D siess a kövivel :)) <3

    VálaszTörlés
  4. Úr Isten de jóó ez a kedvenc blogom <3 :) Hamar kövit <3

    VálaszTörlés
  5. Istenem.. Annyira jó! Imádom, de ezt mondtam már párszor! Siess a kövivel lécci..❤����������☺

    VálaszTörlés
  6. Ur Isten *-------* ,
    Annyira perfect h miközben olvastam elobujtak azok a bizonyos pillangók
    Aaaaaaah *-*
    A VILAG LEGES LEGJOBB BLOGJA :3

    VálaszTörlés
  7. Isteneem *-* hogy ez mennyire édes:3
    Annyira jó, hogy Harry és Liz együtt vannak, olyan cukik együtt ^^ tökéletes rész lett, már nagyon várom a kövit :)

    Adri :D

    VálaszTörlés
  8. óóó milyen éédes *-* Nem hittem volna hogy Liz miatt visszamennek :o De nagyon örülök hogy így lett ^-^ Nagyon nagyon jó lett mint mindig <3 ^-^

    VálaszTörlés
  9. Gyorsan hozd a kovit.szupi lett

    VálaszTörlés
  10. Uristen, nagyon siess a köviveeeeel

    VálaszTörlés
  11. Úristen nagyon jó lett. Eszmèletlenül tetszett eddig ez volt a kedvence,.

    VálaszTörlés