-->

2014. május 23., péntek

8. Rész

- Harry nincs már időnk hazamenni. - mondta Louis, miközben beindította a buszt.

- Rendben, akkor egyből a Nando's-ba  megyünk.


 A buszban most már teljes létszámmal ültünk, vagyis Liam és Niall is velünk jött. Louis a kormány előtt ült, mellette pedig Niall. Hátul az egymással szemben lévő üléseken én és - sajnos - Zayn ültem, szemközt pedig Harry és Liam.

Pechemre, most nem egy olyan ember ült mellettem, akinek kedvem szerint nekidőlhetek, és szunyókálhatok, pedig szívem szerint ezt tettem volna. Helyette inkább az ablaknak támasztottam a fejem, és próbáltam pihenni. 

Becsuktam a szemem, kizártam a külvilágot.


- Lizzie ébredj fel! - hallottam megy egy kedvesnek nem nevezhető hangot.

Fáradt voltam, és lusta ahhoz is, hogy a szememet kinyissam. Biztosan észrevették, hogy ébren vagyok, ugyanis egy kész finoman megrángatott

Továbbra sem tettem semmit, csak ültem, a fejem nekitámasztva a busz üveg ablakának.

- Nyisd már ki a szemed te ribanc! - ordított rám Zayn. Persze nem láttam, hogy ő mondta volna, de a hangjából és a szó használatból ítélve 100%, hogy ő volt.

Már éppen fel akartam kelni, mikor egy hihetetlenül kemény dolog csattant az arcomon, ezen a napon már másodszorra. Viszont az első semmi sem volt ehhez képest.

Kipattantak a szemeim, a könnyeim megáradtak. Körülnéztem, hogy mi is történt, és ahogy oldalra fordultam egyből megláttam Zayn kezét, ahogy lemossa róla a vért (!!!) valamilyen kézfertőtlenítővel.

Erőtlenül megfogtam az arcomat, és éreztem ahogy az arc csontomra tettem az ujjamat, hogy a meleg folyadék összekeni az ujjamat. Nem volt vészes, azt hiszem, ugyanis nem folyt le cseppekben az arcomon, de mégis hihetetlenül fájt.  Ráadásul hihetetlenül mérges is voltam. Utáltam, hogy azért, mert nem keltem fel, véresre kell csapni az arcomat.

- Bele halnál ha egyszer úgy szólnál hozzám, mint egy emberhez? - ordítottam kikelve magamból - Ki a halálnak érzed magad, hogy megüss? - Minden szót Zayn felé irányítottam, és úgy kiabáltam, mint még soha sem.

- Hogy mersz így beszélni hozzám? - szólt vissza idegesen. - A One Direction tagja vagyok! Kibaszottul megölhetnélek, ha olyan kedvem lenne. Ha akarnám itt helyben szarrá kefélhetnélek.

- Te teljesen degenerált vagy! - sipákoltam, miközben a kezeimet a nyakához emeltem, és erősen megszorítottam.

- Engedj el te ribanc!

Nem tettem, még erősebben szorítottam a nyakát. Már megduzzadtak az erek rajta, a feje pedig kezdte felvenni a vörös színt.

A kezeit nem fogtam le, ami elég nagy meggondolatlanság volt.

- Most már elég lesz! Kibaszottul lenyugodtok mind a ketten - ordított Harry torka szakadtából.

Egy hirtelen mozdulattal Zayn a farzsebébe tette a kezét, a következő pillanatban pedig fegyvert fogott a fejemhez.

Egyből elengedtem a nyakát, viszont ő még mindig a halántékomra szorította a hideg csövet.

- Mi a fasz Zayn?! - szállt be a vitába Niall - Most azonnal elrakod!

- Mindenki befogja a kibaszott száját! - ordította Harry a szavakat lassan.

Továbbra is hangzavar volt az autóban, és nemsokára Niall pisztolya is előkerült, egyenesen Zayn koponyájához nyomva.

- Elég legyen - dühöngött hangosan megint a göndör fiú. Gyorsan kirántotta a zsebéből a saját pisztolyát majd Zayn és Niall között mozgatta.

- Ha most nem rakjátok el, esküszöm, hogy mind a kettőtöket kinyírlak - szűrte ki a fogai közt.

- Rakd el Zayn - mondta Niall.

- Csak utánad.

- Komolyan gondoltam, amit az előbb mondtam - kiabált Harry - most azonnal elrakjátok.

Gyilkos szemekkel nézett egymásra a három fiú, majd pár másodperc múlva a szőke, és a fekete egyszerre rakták el a fegyvereket.

- Liz gyere ide mellém - nézett rám az állítólagos bátyám.

- Nem. - szólt közbe a göndör fiú - Majd én vigyázok rá. Gyere ide Lizzie.

Szinte remegve lépkedtem a még mindig mozgó buszban, és óvatosan leültem Liam és Harry közé. Az utóbbi védelmezőn átkarolta a vállam és közelebb húzott magához.

- Kérem a pisztolyaitokat.

- Ne már haver. Így mivel fogjuk megvédeni magunkat? - nyávogott Zayn.

- A kibaszott nagy száddal - válaszolt Harry, miközben kirakta a kezét, hogy belerakják a fegyvert.-Adjátok ide.

Niall és Zayn habozva odaadták, és az utóbbi az orra alatt mérgelődve fordult az ablak felé, minket semmibe véve.

- 10 perc Hazz - szólt Louis.

- Rendben. Tehát a szabályok, amik most mindenkire vonatkoznak: miközben kajálunk senki sem veszik össze , bunyózik, vagy hasonló. Ha meglátom, hogy bármelyikőtök kezet emel a másikra, akkor a ceremóniamester előtt foglak titeket lelőni. Világos? - kérdezte határozottan.

- Igen - motyogtam.

- A vacsora alatt semelyikőtök nem beszélhet, csak én és Louis. Világos?

Aprókat bólogattunk. Nemsokára a busz is megállt, és leparkolt valamilyen kicsit parkolóba.

- Még van negyed óránk - tájékoztatott minket Liam, mikor kiszálltunk.

- Remek. Addig Louis csináld meg Lizzie arcát.

A pofon után csak egyszer értem az arcomhoz. Most viszont még jobban  fájt, ráadásul ahogy éreztem csúnyán bedagadt.

Louis azt a táskát vette elő a csomagtartóból, amit a palotában is láttam. Ugyanazt a kis krémszerű dolgot vette elő, és pár smink cuccot, mint a "szobámban".
A csomagtartó szélére ültem.

Valamilyen fertőtlenítő szagú törlőkendőt nyomott az arc csontomhoz, mire fájdalmasan felsikítottam.

- Ne szenvedj már! - ordított Zayn.

- Louis nem látod, hogy szenved? Csináld már óvatosabban - mondta Niall is, mire újból óriási hangzavar lett.

- Akkor csináld te - adta át  a kendőt Louis, aztán Harry mellé lépett.

Niall -  a maga módján -  kedvesen leguggolt elém, így pont egy szintbe volt az arcunk.  Tényleg óvatosan próbálta kitisztítani a Zayn által okozott sebet, nyugtatásképp a combomat simogatta. Bár még így is szörnyen fájt, az ahogy csinálta, jóval gyengédebb volt, mint Louis.
Pár perc múlva már lejött az arcomról az összes rászáradt vér, és nekilátott a mázolásnak. Több réteg alapozót vitt fel, próbálta elrejteni a sebet. 


- Kész vagy Liz - mondta, majd felállt, és elém tartott egy tükröt. 

Szinte nem is látszott, hogy körülbelül fél órája még tiszta vér volt az arcom. Távolról még az sem tűnt fel, hogy a bőröm az ütés helyén duplájára dagadt.

- Köszönöm - néztem rá, majd egy félénk puszit nyomtam az arcára, mire szoros ölelésbe vont. Először csak dermedten álltam, de utána amennyire tudtam viszonoztam a kedvességét.

- Remek, akkor indulhatunk is. - szólt Liam, majd elindultunk az étterem felé. - Bemegyek, maradjatok itt. 

Amint bement már jött is ki. 

- Csak nekünk van fenntartva a Nando's ma estére - tájékoztatott minket - Leghátul van egy 12 személyes box, oda kell leülnünk. 

- Rendben, akkor mondom az ülésrendet - Harry úgy beszélt, mintha az iskolai menzára mennénk - Mellettem lesz Lizzie, a másik oldalamon pedig Louis. Az utóbbi mellett Zayn, Lizzie oldalára pedig Liam, mellé pedig Niall ül. Világos?

Egyetértően bólintottunk, aztán a göndör fiú a derekamnál fogva magához húzott, így mentünk be az étterembe.

Megérkezett a 8. rész, remélem örültök neki. :)
Azt hiszem, hogy ez a rész most elfogadható hosszúságúra sikerült. Holnapra is hozok új részt, addig is jó olvasást. Ha tetszett iratkozzatok fel, jelöljétek be a pipán, írjatok kommenteket.
By.: 1DGirl

2 megjegyzés: