/ Lizzie szemszöge /
- Miért? - kérdezi Harry. - Hm?
- Csak-csak m-megtörtént...
Idegesen a hajába túr, aztán leereszti a kezét. Majd a másik pillanatban már a nyakamnál fogva a falhoz szorít.
- Az. Enyém. Vagy. - mondja tagolva.
A levegő kezd kifogyni a tüdőmből, a fejem vörös lesz. Ahogy ezt észreveszi az ágyékát az enyémhez nyomva tart tovább a falhoz, közben elengedi a nyakam.
- Türelmes voltam hozzád - mondja. - Hallgattam ahogy ordítasz, sírsz vagy éppen gerinctelenül mondod ki az érzéseidet irántam. A szemembe. De a francba is, elegem van, hogy játszod magad!
- Nem játszom - motyogom zihálva.
A szája túlságosan is közel van az enyémhez, s rettentő kényelmetlenül érzem magam. Ráadásul ezt mind El és Louis is látja és hallja.
- Körülbelül két hónapja még bármit megadtál volna értem, nem igaz? - súgja a fülembe, de elég hangosan, hogy más is hallja. - Bármit tettél volna, hogy érezd ezt - nyomja hozzám a merevedését.
Még jobban zihálni kezdek és elfordítom a fejem.
A keze a szűk szoknyám alá csúszik, amit még Eleanor vett nekem. Ujjai a bugyim alját súrolják, aztán hirtelen arrébb löki és belém döfi az ujjait.
Felnyüszítek és könnyezni kezdek. Ez annyira megalázó.
- Magadnak hazudsz, ha azt mondod, nem élvezed - mondja Harry, közben az ujjait lassan mozgatni kezdi bennem. - Lihegsz,a szíved vadul ver, a szemed alig bírod nyitva tartani... és határozottan nedvesen vártál rám.
- Kérlek - súgom könnyezve. - Kérlek, Harry.
- Mit kérsz, szerelmem?
Kipattannak a szemeim a kedves hangnem miatt. Harryre nézek, aztán a mögötte mereven álló Louisra és Eleanorra.
- Zavarnak, hm? - súgja a fülembe.
Nem csak ők - gondolom magamban, miközben bólintok.
- Kifelé! - mordul Harry, mire Louis és El kimegy a házból.
- Ne tedd ezt - súgom. - Nem akarom, hogy megerőszakolj.
- Teljesen más volna, ha megerőszakolnálak - mondja, közben az ujjait pumpálja bennem.
- Nem akarom, hogy ezt csináld, amit most teszel - zihálom.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy akarod - mosolyodik el ravaszul, aztán egy hirtelen mozdulattal széttárja a lábaim és a falhoz szorítja. A szoknyám a hasamig csúszik és zokogni kezdek a kiszolgáltatottság miatt.
- Nem akarom! - sikítok.
- Semmi sem muszáj, bébi - súgja az ajkaimra. - Csak hogy visszagyere velem.
A kezei még mindig a combomat fogják és a falhoz szorítják. Szó szerint spárgázok. A merevedése a lábam közé kerül, oda és hirtelen el is feledkezek róla, hogy mit is mondott az előbb.
- Vissza kell jönnöd velem - mondja.
- Nem szeretnék...
- Ez nem szeretet kérdése - morogja és jobban a falhoz taszít, mire felnyögök.
Édes istenem.
- Biztonságban vagyok itt - mondom sóhajtva.
- Nem érdekel, velem jössz. Úgy sokkal nagyobb biztonságban leszel.
- Biztonságban? - nevetem el magam. - Egy folytában élet veszélyben vagyok veled, ráadásul megállás nélkül hazudoztok.
- Ha visszajössz minden megváltozik - mormogja a fülembe. - Visszajössz.
- Nem.
- De - mondja hangosabban és csípőjével még erősebben hozzám nyomul.
- Oké - nyögöm.
- Oké - utánoz. - Most pedig megmutatom, hogy kihez tartozol. Mert úgy tűnik elfelejtetted, szerelmem.
- Nem tartozom hozzád - motyogom lihegve.
- Rendben - mondja lazán, aztán elengedi a lábaim és hátralép.
- Ne - nyüszítek, de ő csak a gonosz vigyorával mered rám. - Hozzád tartozom. Hozzád tartozom, Harry, csak kérlek ne tedd ezt!
Újból a falhoz nyom és széttárja a lábaim, közéjük furakszik. - Valakinek nagyon meg kellene téged nevelnie. Nem tudod,hogy mit mondasz, Lizzie. Percenként változik a véleményed - súgja vigyorogva, majd vadul tépni kezdi az ajkaim.
nagyoon jóó lett! :) siess a köviveel! :)
VálaszTörlésUr isten, szegeny Lizzie :(
VálaszTörlésHarry olyan eroszakos
Koviit ❤❤
Marha jo lett ez a resz is :) mikor jon az uj resz?
VálaszTörlésTokeletes... varom a kovit ♥♥♥
VálaszTörlésHiányoznak már az ilyen 18as részek:((((((( legizgalmasabb részénél abbahagyni:Ddd
VálaszTörlésNagyon várom a kovit*----* ezt is imádom^^
WOW... Erre nincsenek szavak..*.* Baromi jó lett..;)) Siess a kövivel pls..;))
VálaszTörlés