II. Fejezet - 17. Rész

2014. Március 28. Péntek

/ Harry szemszöge / 

- Mi a fasz? - morgok csukott szemmel.
- Csak szólni akartam, hogy visszamegyek - súgja Eleanor. De nem elég halkan.
- Hova? - pattantak ki a szemeim. Nem lehet igaz, hogy ilyen hamar elhagyja Louist. - Elhagyod...
- Vissza, a szobámba - vág közbe.
Hál' istennek.

Ahogy kilép az ajtón sóhajtva fordulok a másik oldalamra. A nap besüt az ablakon, ezért a fejemre húzom a takarót és úgy alszok tovább.

/ Eleanor szemszöge /

- Liz? - kopogok be az ajtaján, majd pár másodperc múlva egy vigyorgó képpel találom szembe magam. - Reggelt' Mario.
- Helló szépségem - mondja, aztán hátrapillant az ágyon gubbasztó Lizre. - Menj, vidítsd fel valami széppel - bólint felé, aztán kimegy a szobából.
Igazából pont ezért jöttem.
- Szép Reggelt, Liz - mondom mosolyogva, és leülök mellé az ágyra. A haja kissé kócos,a szemei táskásak, a takaró a nyakáig fel van húzva és egy bögre forró teát kortyolgat.
- Nem az - morogja.
- Mmm... - az ajtó felé pillantok, aztán megint Lizre nézek. - Vékonyak a falak?
- Elég vékonyak ahhoz, hogy tudjam mit szoktatok csinálni éjjel Louissal - motyogja egy kis mosollyal én pedig elpirulok.
- Rendben Liz, figyelj rám - mondom alig hallhatóan. - Louissal összevesztem. Vagyis csak pipa vagyok rá... mindegy ez hosszú történet, majd később elmondom.
- Mond most.
- Elköttette magát - hadarom zavartan. Nem túl kellemes erről beszélni.
- Mi?! - kérdezi és a szájából a tea egy része az ölébe csurog.
- Nem lényeg -  mondom újra. - Azért jöttem, hogy elmondjam, elmegyek innét, hiszen a szerződésem már felbontották.
- És?
- És te is velem tartasz.
- Perrie?
- Ő már nincs itt - mondom elszoruló torokkal. Furcsa, hogy ő nem tud róla: a hét elején ment el. Zaynel elvileg közösen állapodtak meg, hogy csakis Perrie munkahelyén találkoznak.
- Oh - mondja meglepődve. - Örülök, hogy tartott annyira, hogy elköszön tőlem. Tehát - köszörüli meg a torkát. - Elszökünk. Remek!

__________________________________

/ Lizzie szemszöge / 

- Elviszem ma Lizt vásárolni - mondja Eleanor ebéd közben. Hű. 

- Nem - vágja rá Harry. 

- Miért? - kérdezem. 

- Nem mentek nélkülünk sehova. 

- Ó, Harry - vigyorog Eleanor ördögien. - Te is jöhetsz. Tudod kell egy pár erős, férfi kéz, aki fogja a szatyrokat, amíg mi tamponokat veszünk. 

Harry láthatóan elszörnyedt. 

- Fél órátok van - mondja. - Liam kivisz benneteket kocsival a bevásárlóközpont elé. 

- Fél óra? - nyüszít Eleanor. - Ennyi idő alatt még egy gyors menetet sem tudunk lezavarni. 

Louis a lábával az asztal sarkába rúg, amitől összeütköznek a tányérok, Harry pedig zavartan köhögni kezd. 

- Nem mehettek el - mondja Harry idegesen. 

- Rendben, de akkor ne csodálkozz, ha pár nap múlva a ház vérben fog úszni! - csattan fel Eleanor. - Idióta!

- Egy óra - sziszegi Harry. - Nem több. 

Eleanor édesen elmosolyodik, aztán gyilkosan pillant Harryre. - Kösz. 

Mi folyik kettőjük között?

/ Eleanor szemszöge / 

- Egy óránk van - hadarom Liznek, miután Liam elhajtott. - A bevásárlóközpont első emeletén van egy fodrászat. Pontosan negyed órát leszel ott, aztán elmész a második emeleti bankba. Követsz? - kérdezem, aztán a kezénél fogva a helyes irányba terelem. - Nálad van Harry bankkártyája? 

- Ühüm. 

- Remek. Vegyél ki ötvenezer fontot. 

- Meg vagy bolondulva? - sziszegi. 

- A kártyán ennek a többszöröse van, Liz. Meg se kottyan majd nekik. Ha ezzel kész vagy, menj az első emeleti ruhaüzletbe. Eleanor C. néven van pár ruha, már ki van fizetve. Hozd el és a vécében öltözz át. Van nálad bármilyen személyes dolog? 

- Nincs. 

- Remek - vigyorgok. - Negyed óra múlva légy a bankba! - mondom, aztán betolom a fodrászat ajtaján én pedig a ruhaüzletbe sietek. 

/ Lizzie szemszöge / 

- Eleanor Calder? - kérdezi a nő, fésűvel a kezében. 

Zavartan bólintok. 

- Én vagyok. 

- Ha jól tudom, negyed óránk van egy festésre és vágásra - néz a jegyzetfüzetébe. 

Újból bólintok. 

- Remek, akkor kezdjük is - mosolyog, aztán a székre mutat. 

A hajam pontosan negyed óra múlva alig ér a vállamig és sötétbarna színben pompázik. A fodrásztól fizetés után távozok, és a bankba megyek. 

Hálát adok az istennek, amiért egy egyszerű pénzautomata áll kint. Berakom a kártyát és remegő kézzel veszek le róla ötvenezer fontot. 

- Segíthetek, hölgyem? - kérdi egy biztonsági őr. 

- Ööö...ümm... nem, köszönöm... - mondom. Felhúzza a szemöldökét, aztán valamivel határozottabban bólintok, mire arrébb áll. 

Az fali órára pillantva észreveszem, hogy még nagyon sok időm van. Aztán pár perc várakozás után rájövök, hogy még le kell mennem a ruháimért. 

Szinte futva indulok a ruhaüzletbe, és veszem át a kasszánál az előrendelt darabokat. Még szép, hogy Eleanor nem érte be az egyszerűbb darabokkal. 

_____________________________

/ Eleanor szemszöge /

- Vedd fel - nyújtom Liz felé az üveg lencsés szemüveget. - Senkire se nézz rá az utcán és próbálj meg máshogy viselkedni, mint eddig. A neved Amanda White.

- Amanda White - ismétli, miközben felrakja a szemüveget. Tipikus titkárnő ebben a ceruzaszoknyában, fehér ingben és fekete magassarkúban.

- Emily Greene - nyújtom a kezem felé, amit habozva elfogad. - Jegyezd meg.