-->

2014. szeptember 20., szombat

49. Rész

- Hol a faszban vagytok? - üvöltött a telefonba Harry, miközben Zaynt tárcsázta. A kocsi hátsó ülésén ült Harry, én pedig szemben vele az ölében. Akármennyire is ideges, hangos és durva volt, szükségem volt rá. Halkan sírtam a mellkasába, a ruháját már teljesen eláztattam.
Próbáltam halkabban venni a levegőt, mikor meghallottam Zayn hangját a telefonba.
- Ti hol vagytok? - kérdezte.
- A kibaszott étterem előtt, ahova kibaszottul elhívtak minket és kibaszottul ránk támadtak - dühöngött. - És kibaszottul betörték a kocsim ablakát!
- Sajnálom haver...
- Sajnálod?! - vágott közbe Harry. - Told ide a segged, ne pedig sajnálgassál!
- Hol vagytok? - kérdezte újból Zayn.
- A Westbourne Park-nál.
- Nemsokára ott vagyok - mondta, majd letette a telefont.

Az a nemsokára körülbelül egy óra volt. Ennyi ideig ugyanazt csináltuk: én sírtam Harryn, ő pedig vigasztalt.
- Itt van Zayn - suttogta Harry a fülembe. - Ki tudsz szállni?
Megráztam a fejem.
Sóhajtva a mellette lévő ülésre ültetett, majd miután kiszállt, engem is kiemelt és a karjaiban Zayn kocsijához cipelt.
- Hol vannak? - kérdezte Zayn.
- Lelőttem őket - válaszolt lazán Harry, miközben próbált berakni a hátsó ülésre, de én nem engedtem el.
- Ne baszd fel az agyam, Liz - szólt rám idegesen, majd szó szerint bedobott az ülésre és becsapta az ajtót. Szerencse, hogy Zayn nem egyedül jött, hanem a többi fiú is vele tartott.
- Minden rendben? - kérdezte Niall.
Megráztam a fejem.
- Gyere ide - tárta szét a karjait én pedig szipogva az ölébe ültem és átöleltem őt.
- Haza akarok menni - sírtam és visítani kezdtem, mikor megláttam, hogy kint lángol Harry autója.

- Mit csináltatok? - kérdezte Liam.
- Felgyújtottuk a kocsit - rántotta meg a vállát Harry.
- Megölted őket?
- Adtam mindegyik lábába egy golyót.
- Vigyél haza - ordítottam Niallre, miközben a könnyeim miatt teljesen elvesztettem a látásom.
- Nyugodj meg - kért szépen, majd végigsimított a hátamon, de én elhúzódtam és teli torokból üvölteni kezdtem.
- Vigyél már haza! Haza akarok menni! - A kezeimmel ütni kezdtem minden dolgot, ami a közelembe került és egy kisebb bunyó alakult ki a kocsi hátsó felében.
Aztán hopp, a kocsi hirtelen megállt, Harry kiszállt az autóból és engem is kiráncigált. A karjaiba vett, és nem törődve azzal, hogy a mellkasát ütve sikítozok és zokogok, elindult velem az utcán, mínusz akárhány fokban.

- Tegyél le! - sziszegtem, mire teljesítve a kérésemet elengedett, de erre még én sem voltam felkészülve így telibe beleestem egy hóbuckába.
- Nyugodj meg - guggolt le hozzám, majd a fejemre rakott egy maroknyi havat. Hát ez rettenetesen megnyugtató.
- Meg fogok fázni, te idióta! - ordítottam rá, majd megpróbáltam felállni...sikertelenül.
- Egyezünk meg. Hazaviszlek, ha te abbahagyod a hisztit.
- Oké - mondtam, majd hagytam, hogy újra felemeljen és hazavigyen.

- Nem itt lakom - motyogtam álmosan, mikor Harry a palota előtti szőnyegbe törölte a lábát.
- Egy hónapja itt laksz.



***


Reggel teljesen kialudtan ébredtem fel, Harryn feküdve. Igazából kényelmes volt ez a póz, de hívott a természet, szóval sürgősen a fürdőszobába kellett mennem. Ami elég nehéz feladat, Harry védelmező karjai között.
- Ó, te jó ég - kiáltottam fel, mikor a térdem súrolta az ágyneműt. Alig ért hozzá, de még így is rettenetesen fájt és éreztem, hogy melegség tölti el az egész lábamat.
- Mi az? - húzta fel a szemöldökét Harry, aki elég morcosan nézett rám, amiért így ébresztettem.
- Elengednél? Kérlek.
Bólintott,  majd elvette rólam a kezeit. Miután lemásztam Harryről és nagy nehezen a lábamra álltam, megpillantottam a térdemet. Mit ne mondjak, kár volt.
A lábam és a fehér boxer is, ami rajtam volt, tiszta vér volt, és imádkoztam, hogy a vörös folyadék a lábamból jöjjön.
- Harry - szóltam neki elgyengülve. A boxerhez értem, ami vörös színhez pompázott, így már a kezem is  ezt a színt vette fel. - Harry! Rosszul vagyok!
Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, de hirtelen annyira rosszul lettem, hogy nem találtam más megoldást, lefeküdtem a földre.
 - Hey, minden rendben? - vizslatott idegesen, aztán meglátta a véres ujjaimat. - Gyere ide - ölelt magához, majd az ölében a fürdőbe vitt.

Levette rólam a ruhákat, majd megfürdetett. Furcsa, hogy egyik pillanatban ennyire törődő a másikban pedig magán kívül ordibál.

Miután végzett a fürdetésemmel, új ruhákat hozott - persze az övéit -és rám adta. Miközben öltöztetett észrevettem a bal combján egy piros foltot, amiből még most is egy kevés vér folyt.
- M-meglőttek? - kérdeztem, a hangom hisztérikus volt és egyáltalán nem hangzott a sajátomnak.
- Csak súrolt a golyó - rántotta meg a vállát lazán. - A sebemtől lett véres a boxer, amit viseltél. Ne haragudj.
Ő most komolyan bocsánatot kért? Ó te jó ég.


***


- Meg fogok halni? - kérdeztem Harryt, miközben a sebeimet tisztogatta.  Hirtelen abbahagyta a térdem kínzását, és a szemembe nézett. 
- Nem. Amíg velem vagy, nem fogsz meghalni - mondta, majd folytatta a munkáját.
Az ágyon ültem, míg ő egy széket húzott elém. A lábaim az ő lábai között voltak, és mindenféle fertőtlenítővel kínozta a tegnap kapott sebeimet.
A térdem volt a legsúlyosabb és a legrondább sérülésem. Az egészről lehorzsolódott a bőröm. Mára már kissé besebesedett, tehát nagyon mozgatni sem tudom, mert egyfolytában megtörik rajta a seb és újból vérezni kezd.
A fejbőrömet szerencsére nem látom, de Harry elmondása szerint az egész olyan színt vett fel, mint a hajam. Remek.
A halántékom, amihez tegnap Luke a fegyvert fogta, még mindig fáj. És mily meglepő, ennek is ott maradt a nyoma, méghozzá egy csinos zöld karika formájában.


- Mit csinálsz? - kérdeztem Harryt, mikor egy utazótáskába kezdte el bevágni a ruhás szekrény tartalmát.
- Pakolok.
- Miért? - érdeklődtem, és próbáltam felállni az ágyról, hogy mellé állhassak.
- Elmegyünk innen - mondta érzelemmentesen. - Maradj az ágyon, Liz!
Miután az egész szekrényt kiürítette, hanyagul az ágyra dobott pár ruhadarabot és a fekete egyen pulcsit.
A bénaságom miatt megint ő öltöztetett fel, de mielőtt ezt megtette volna, vastagon a térdeimre tekert egy-egy fáslit.
- Kész vagy? - érdeklődött, majd a vállára kapta a  táskákat és a kezét nyújtotta felém segítségül.
- Nem fogok tudni járni, Harry - motyogtam.
- A francba már - dobta le a csomagokat a földre, majd elővette a telefonját és tárcsázott valakit. - Add oda az összes cuccod Liamnek és gyere a szobámba - parancsolta, aztán mielőtt még válaszolhattak volna rá, kinyomta a telefont.
Pár perc múlva Niall csörtetett be az ajtón, mire Harry újból a vállára akasztotta a táskákat.
- Te hozod Lizt - tájékoztatta Niallt, aki ezután a kezében vitt ki a palotából.

Tudtam, hogy valami nagyon rossz dolog történik most. Csak akkor láttam Harryt ilyen hidegnek, mikor elhurcoltak.
- Hova megyünk? - kérdeztem suttogva Nialltől.
- Megbeszélést tartunk Kellan házában, aztán pedig ki tudja mit hoz a sors - válaszolt.
Mikor a parkolóhoz értünk, már mindenki ott várt minket. Zayn, Liam, Louis, Eleanor és Perrie.

- Három kocsival megyünk - tájékoztatott minket Harry. - Zayn, Perrie és Liam együtt; Louis és Eleanor utánatok pedig én, Niall és Lizzie megyünk. 
Mindenki egyetértően bólintott, aztán a kocsikba ülve elindultunk.
Harry vezetett, Niall pedig hátra ült velem,  így a combján pihentetve a fejemet terültem szét az üléseken. 


***

- Megérkeztünk Babe - súgta a fülembe Harry. Szinte az egész utat végigaludtam, ami ahogy látom elég hosszú volt, mivel kezdett sötétedni. 
- Beviszel? - kérdeztem álmosan és próbáltam a lehető legszebben nézni rá. 
- Nem. 
Hát ez nem sikerült. 
- Járnod kell a saját lábadon, mert a végén életed végéig cipelnünk kell majd - viccelte el a dolgot, majd kisegített a kocsiból. 
A derekamnál fogva magához húzott és lassan lépkedtünk a házhoz. 
Kellan az ajtónak támaszkodva nézett minket, akit nemsokára Mario váltott. 
- Mi a helyzet, hercegnő? - vigyorgott rám, majd látva hogy nagy nehézséget okoz a járás, hirtelen a kezeibe kapott és futva vitt a kanapéhoz.
Harry utánunk jött hosszú lépteivel, és bár nem láttam, biztos voltam benne, hogy nem tetszik ez neki. 
A társalgóban ott volt szinte az összes ember, akivel a hurcolás alatt találkoztam. Edna, Kellan és Mario, a Beatles tagjai és mi. 

-  Karácsonykor beszéltem veletek erről a dologról - törte meg a csendet Ringo. - Számos európai országot foglaltak el eddig ismeretlen bandák.
Ringo az asztal közepén lévő laptopra mutatott, ahol Európa térképe volt látható, és pár pirossal színezett ország.
- Az Egyesült Királyság - bökött a térképre. - Ez a tietek. - Málta - mutatott egy újabb piros részre a térképen. - A miénk. Írország. Azok a fiúk foglalták el, akik tegnap rátok támadtak. Két hete tartanak elhurcolást Dublinban.
- Akkor meg mi a francot akarnak itt?
- Ez nem minden - szólt közbe John. - A fiúk, akik az 5SOS névre hallgatnak, Izlandot, Ciprust és egész Franciaországot elfoglalták.
- Eredetileg négyen vannak - vette át a szót Ringo. - De nagyon sok csicskát fenyítettek maguknak. Több ezren lehetnek. Nem tudjuk biztosan, hogy mit akarnak, de ez így nem mehet tovább.
- Mi a szart csináljunk? - csapott az asztalra Harry. Nem kicsit volt ideges.
- Svédországban rengeteg apró sziget van. Nyugodtan élhetnénk ott, míg ez a dolog itt lezajlik - vetette fel az ötletet Kellan.
- Nem. Harcolni fogunk - mondta kimérten Harry.

7 megjegyzés:

  1. Aaaaaaaa perfect ❤
    Kovitttt most ^_^

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Wííí... nagyon jó rész lett!! ;D Nagyon siess a kövivel pls!,)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szuper lett! Minnél hamarabb rakd ki a részt!!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett :)) Siess a kövivel lécci *-* ❤

    VálaszTörlés
  6. Omg eszméletlenül észbontó,csodálatos,Perfect volt! <3 Anyira imádom az írásod olyan rohadt jól írsz! és mindig kitalálod ezeket a hiperszuper részeket! egyszerűen imádunk!! <3<3

    VálaszTörlés
  7. Iszonyatosan jó lett!!!! Nagyon várom már a kövit!!!

    VálaszTörlés