-->

2014. szeptember 19., péntek

48. Rész

Unalmas, borzalmas és egyéb nem kifejezetten tinta kedvelő szót tudnék írni arról, hogy mit is csináltam az elmúlt órákban.
A lényeg, hogy miután Harry a szobájába vitt, egy gyors fürdés, evés, majd öltözködés után a már ismerős galériába vettük az irányt.
A türkizkék ruha volt rajtam és bárhogy is elleneztem, ezt kellett felvenni. Mi Harryvel külön kocsival mentünk, jobb keze végig a combomon volt és óvatosan cirógatta azt. Magamban minden másodpercben szitkozódtam, hogy miért nem tudtam jobban harcolni a másik ruháért.

- Ez végig maradjon rajtad - rakott a nyakamba Harry egy kártyát, amin a '1D' felirat szerepelt, fekete színű szalaggal a tetején.
- Mi ez?
- Csak, hogy tudják kivel vagy - rántotta meg a vállát, majd kiszállt a kocsiból. Naiv lennék, ha azt hinném, Harry azért kerülte meg a járművet, hogy kinyissa az ajtómat és segítsen kiszállni. Őt leginkább az érdekelte, hogy a kocsi kerekei hogy néznek ki.
Miután kiszálltam, a csípőmnél fogva magához húzott és egy csókot nyomott az ajkaimra.
- Meg fogok fagyni, Harry.
- Rendben - mondta. Oké, nos nem ezt vártam, de egyből megnyugodtam, mikor elengedett a kezeivel, levette a zakóját és a vállamra terítette.
- Köszönöm - mosolyodtam el, mire egy újabb csókot kaptam, aztán a összekulcsolt kézzel indultunk a bejárat felé.

- Üdv, újra itt - köszöntött minket az őr, aki az ajtó előtt állt. - A licit nemsokára kezdődik.
- Helló - biccentett Harry, majd behúzott az épületbe.

Pár perc séta után megérkeztünk abba a terembe, ahol pontosan egy hónapja voltam. Sok minden változott azóta.

- Köszönjük, hogy megtiszteltek minket a jelenlétetekkel - szólt a mikrofonból egy hang, ami nem más, mint Ednáé volt. Erre a mondatra mindenki felénk kapta a fejét és az óriási taps és fütty vihar mellett még egy kis világítást is ránk állítottak, hogy mindenki tudja, hogy elkéstünk.

A kis boxot, amit kaptunk, most a színpad bal oldalán állt, természetesen az első sorban. Már mindenki ott ült,  sőt, még többen is, mint kéne, mivel Mario és Kellan is a kanapén foglaltak helyet. Ahogy Eleanor, és Perrie is.

- Sziasztok - köszöntem, mikor odaértünk hozzájuk. El boldogan felpattant, majd egy-egy puszi után visszaült a helyére.
- Helló hercegnő - vigyorgott Mario és miután ő és Kellan is adott egy-egy puszit, mi is leültünk Harryvel.
- Miért csak most jöttünk? - súgtam Harry fülébe, de ő ügyet sem vetett rá. - Hm?!
- Maradj már csendben Lizzie! - morgott.


Igazából a dolgok úgy történtek, mint amikor először voltam itt. Edna bemutatkozott, pár percet beszélt magáról, meg úgy mindenről, aztán pedig jöttek a gyerekek.
- Mikor lesz vége? - kérdeztem Mariot, mivel ahogy észrevettem, Harry nem szívesen társalgott velem.
- Húsz perc - suttogta.
- Köszi - bólintottam.
- Nem megkértelek, hogy maradj csendben? - érdeklődött Harry. - Nagyon nem lesz jó vége, ha ezt folytatod.
- Sajnálom - mondtam, majd a vállára döntöttem a fejem.
- Csak maradj csendben, oké? - puszilt a hajamba.

- Kelj fel Babe - csókolgatta a nyakam Harry, és bíztam benne, hogy ezt senki sem látja.
- Vége van már? - nyögtem fáradtan.
- Elhívtak minket vacsorára - vakarta meg a tarkóját. - Amire te is hivatalos vagy.
- Baszd meg  - morogtam, majd kinyitottam a szemeimet. Már csak mi voltunk az óriási teremben, enyhe fény világította meg a kifelé vezető utat.
- Ezt a szót meg ne halljam többet - 'fenyegetett meg'.
- Különben? - vigyorodtam el, miközben felálltam a kanapéról.
- Különben megmutatom, hogy mit is jelent - súgta a fülembe csábítóan, majd kézen fogott és kivezetett az épületből.


***


- Hol vannak a többiek? -  kérdeztem Harryt, mikor leparkoltunk az egyik étterem előtt. 
- Már itt kéne lenniük - válaszolt feszülten, miközben a kocsiból fürkészte az utat. 
- Tulajdonképpen ki is hívott meg minket vacsorázni?
- Valami idióta banda - rántotta meg a vállát.
- Bemegyek, megnézem, hogy mi a helyzet - mondta.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Harry. 
Igazából eléggé féltem, hogy mi fog történni, ha itt hagy egyedül.
- Pár perc és vissza jövök rendben? - simított végig a karomon. -Szeretném, ha nem mennél el sehová.
- Oké, de siess. 
- Bezárjam a kocsit? 
- Ne, inkább ne - húztam el a számat. Ha bármi baj lenne, legalább szívhatok egy kis friss levegőt. 
Bólintott, majd kiszállt az autóból és becsapta az ajtaját. 

Nem tudom miért, de rossz előérzetem volt. Először is azért, mert a parkolóba egyedül a mi kocsink állt, másrészt a többiek sehol sem voltak. Pedig még később is indultunk el. A harmadik dolog, pedig, hogy az étterem, ami előtt álltunk korom sötét volt, mintha zárva lenne. 
Az ablakból figyeltem, ahogy Harry a bejárat felé lépked, majd mikor már majdnem ott van, valaki kinyitja az ajtót. Sötét volt, az alak aki ajtót nyitott felismerhetetlen volt. 
Újabb emberek jöttek ki az ajtón, és a szívem a torkomban dobogott, mikor Harry hirtelen kihúzta a farmer zsebéből a pisztolyát és az ismeretlen alakokra szegezte. 

Túlerőben voltak, semmi kétség. Nem éreztem magam biztonságban, és a félelmem egyre nőtt, mikor az egyik alak az autó felé kezdett futni. Megbántam, hogy nem zárattam be Harryvel a kocsit, de muszáj volt valamit tennem, így a ruhámban jól elrejtett, rózsaszín pisztolyomat a kezembe vettem. 

A villany automatikusan felkapcsolódott, ahogy a férfi, aki ide futott kinyitotta az ajtót és beült a vezető ülésbe. 
A szívem őrült tempóban dobogott és tudtam, hogy nem szabad hagynom, de már alig bírtam visszatartani a sírást. 

- Helló szépségem - vigyorgott rám és a fény miatt egyből tudtam, hogy kivel is van szerencsém. 
- Justin?!
- A nevem Luke - túrt bele a hajába. Amikor legutoljára láttam Harryvel a plázában, a haja sötétbarna volt, most viszont leginkább szőkésbarnának lehetett nevezni. Az alsó ajkában egy piercing volt a kezében pedig egy pisztoly. 
- Nemrég még Justin voltál - mondtam, próbáltam húzni az időt. 
- Nem kellene mindent elhinned - ráncolta össze a szemöldökét, majd a kulcsot az autóba dugva, elindította a kocsit. 
A francba. 
Egy hangos nyikorgással elindult, de pár méter és egy hangos lövés után meg is álltunk. 
Luke hangosan káromkodott, a kezével akkorát ütött az ablakra, hogy kitörte azt. 
- Sz-szállj ki a kocsiból - próbáltam határozottnak hangozni, miközben a fejéhez fogtam a pisztolyt. 
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte felháborodottan, majd a kezét feltéve kiszállt a kocsiból.
Az ülésen hagyott pisztolyát elvettem, és kiszálltam a kocsiból. 
- Csak nem hiszed, hogy egy pisztollyal járkálok? - vigyorodott el, miközben egy újabb fegyvert szegezett nekem. 
És itt telt be a pohár. Hangosan zokogni kezdtem, a térdeim elgyengültek és a földre estem. A beton felhorzsolta a lábamat és tudtam, hogy vérzik, de szerencsére a sötét miatt nem láttam. 
- Gyerünk szépségem, állj fel - utasított,  de én nem tettem semmit, így a hajamnál fogva felhúzott a földről. 
A hideg pisztolyt a fejemnek nyomta és bíztam benne, hogy nem húzza meg a ravaszt. Ettől függetlenül, még ott lenne a nyoma. 
Még mindig a hajamat fogta, én pedig sírtam, ezért szó szerint rángatott az étterem felé. 
- Liz? - ordított Harry, miközben hatalmas léptekkel felénk jött. 
A fegyverét nekünk szegezte és mikor meghúzta a ravaszt felsikoltottam. 
Minden olyan gyorsan történt. Luke a földön fekszik, vérző lábbal, az étterem előtt ugyancsak így terül szét még három férfi. 

- Baszd meg Liz, mit csináltál a térdeddel? - idegeskedett, én pedig még jobban sírni kezdtem, már ha ez lehetséges. 
A fejét rázva jött oda hozzám és zárt a karjai közé. 
- Minden rendben van, oké? - suttogta.
Telefonjával a térdemre világított, miközben az én szemeimet eltakarta. Ezután a földre irányította a telefonját, de az erős fénye miatt, még így is jól láttuk egymást. 
Ujjával elhúzta az arcomból a hajam, és végigsimított a halántékomon. 
- Ezt ő tette veled? - kérdezte, miközben a zsebében kutatott. 
Bólintottam. 
- Szeretném, ha válaszolnál. 
- I-igen - mondtam cérnavékony hangon. 
- Oh, sajnálom - mondta érzelem mentesen, majd a lábát szorongató Luke felé fordult. Aztán pedig olyan erővel rúgott bele, hogy azt nézni is fájt. 
Aztán megint. Megint. És megint. 
- Elég lesz, Harry - sírtam, és a kezénél fogva hátrahúztam. 
Nem azzal volt a gond, hogy Lukeot rugdosta. Mert határozottan megérdemelte. Viszont utáltam, hogy így kell látnom Harryt . Kegyetlen volt és nem akart leállni.
- Ha még egyszer hozzá mersz érni - guggolt le Luke elé Harry. - Addig foglak kínozni, amíg nem könyörögsz, hogy öljelek meg - sziszegte. 


Sziasztok!
Amint láthatjátok elérkeztünk a 48. részhez, ami azt jelenti, hogy még két rész lesz ebből a fejezetből.
Kicsit elszámoltam magam, szóval 2. fejezet csak a jövőhéten lesz, viszont a prológust már vasárnap felrakom. További információért csatlakozzatok a facebook csoporthoz!
Ahogy láthatjátok, új fejléce van a blognak, amit egy csodálatos, lelkes olvasóm készített. Itt is szeretném neki megköszönni, kitűnő munkát végzett, nagyon tetszik a fejléc, remélem nektek is.
Szóval köszönöm Tündi, örök hálám mindenért! :)
Puszillak titeket, Doth Lee Xx

7 megjegyzés:

  1. Első komi:D
    Sies a kövivek baromi jó rész lett!!! Ez a legjobb blogok egyike... IMÁDOM!!! Nem tudom elmondani mennyire jó;D
    szóval siess a kövivel pls....;))

    VálaszTörlés
  2. Ur isten *-*
    Koviiiit ^^
    Es nagyon Joó a Fejléc ^^❤❤❤

    VálaszTörlés
  3. Jeeee.szuper lett csak igy tovabb.
    Xoxo m.

    VálaszTörlés
  4. Bocsi hogy ezt mondom,de szerintem ez a fejléc nem illik ehhez a bloghoz.magában jó.de nekem a másik jobban tetszett.jobban illett hozzá.én véleményem csak.
    És még annyit hogy fantasztikus rész lett.

    VálaszTörlés
  5. Én is próbáltam már csinálni ilyen blogot , de nem volt témám nagyon hozzá. Neked mennyi időbe telt beleszoknod az alkotásba? Honnan jött az ötlet a témához?

    VálaszTörlés
  6. Olyan a tèmához illő kèpet raktál be hogy szinte úgy röhögtem mint egy hièna. Amúgy ez is fantasztikus volt.

    VálaszTörlés