-->

2014. szeptember 5., péntek

43. Rész

2014. Január 7. Kedd

A nap a szemembe süt, Harry lábai szétlapítják az enyémeket és a szorosan fogó keze szinte elszorítja a vér keringésemet.
Egy tökéletes reggel kezdete.
- Harry - suttogtam.
- Ne ordíts már - morgott fel. Mr. Mindent meghallok. - Komolyan fel kell keltened hajnalok hajnalán?
- Tudtam, hogy ez lesz - motyogtam, majd kitéptem magam a kezei közül és a szekrényemhez siettem. 
Kivettem egy fehérnemű szettet, egy fehér pulcsit és egy fekete nadrágot.
- Hogy mi lesz?
- Hogy megint ilyen leszel.
- Francba - morogta alig hallhatóan, majd lehúzta magáról a takarót és felém indult. -É-én csak reggel mindig dühös vagyok.
- Aha.
- Nem fordul elő többet.
- Minden dolgot meg kell tapasztaljak, hogy ne forduljon elő többet? - húztam fel a szemöldököm.
- Én csak...
- Kimondanád végre, hogy sajnálom? Te jó ég. Ha ezzel az egy szóval kezdenéd, akkor nem kellene itt magyarázkodnod.
- Sajnálom - simította kezét a csípőmre.
- Túl kevés, túl későn.
Hitetlenkedve nézett rám, és kalimpált a kezeivel.
- Lehetnél kicsit kedvesebb is. Nagyon elszállt veled a ló.
- Egyezünk meg - ajánlottam fel. - Kedves leszek, feltéve, hogy az elkövetkezendő egy hétben egyszer sem csinálsz olyat, amiért a 'sajnálom' szót ki kéne ejtened a szádon.
- Rendben - bólintott, majd az ajkait enyémre tapasztotta. Mire észbe kaptam, és élvezni kezdtem volna, azonban elvette onnan. - Öltözz fel, Richmond-ba kell mennünk - hátat fordítottam neki, ő pedig biztatóan megpaskolta a fenekemet.
Perverz.
Felvettem az előbb kivett ruhákat, persze a fürdőszobába. Szerencsére az ajtót be lehetett zárni, de egészen biztos voltam benne, hogy Harrynek van pótkulcsa, vagy egyéb trükkje arra, hogy hogyan nyissa ki az ajtót.



***


- Harry? 
-Mi van? 
Bunkó.
- Tudnál adni egy pulcsit, vagy valami kabátot? - kérdeztem. Éppen az egyik kisbuszhoz igyekeztünk, a levegő hideg volt és fagyos. Ahogy az utak is, így csak erősen Harrybe kapaszkodva tudtam elvánszorogni a járműhöz, amiben elvileg már Liam és Niall vár.
Egy furcsa napnak nézünk elébe.
 - Bújj be - emelte fel a kabátja jobb oldalát. 
Kezemet a kabát alatt a derekára helyeztem és közelebb húzódtam hozzá, míg ő a vállamra terítette az anyagot és átkarolt. 
- Nem lenne egyszerűbb, ha adnál nekem kabátot?
- Fogd be - motyogta, majd a hajamba puszilt. - Az nem elég jó, ha én melegítelek fel? 
Az mindennél jobb - A tudatalattim egyre többet szólalt meg. Kezdek megőrülni. 
- De.

Mikor az kisbuszhoz értünk, ami mellesleg utcákkal arrébb volt, Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd elhúzódtam tőle, hogy beszállhassak. De amíg én ezt tettem, ő volt olyan kedves, hogy bevágott elém és fellépett a buszra. 
Azt mondtam, hogy udvarias?!

Ezután én is felszálltam. A szokásos egymással szembe lévő ülések fogadtak. Niall a vezető ülésnél foglalt helyet, Liam pedig a neki háttal lévő ülésben. Harry előtte ült, kezével az enyémért  nyúlt és enyhén maga felé húzott. 
Ahogy leültem mellé, karját egyből a vállamra tette, és amennyire lehetséges közel húzott magához.
- Elfértek? - kérdezte Niall hátrafordulva. 
- Igen. 
- Csak mert annyira szorosan ültök. Szívesen kinyitom a leghátsó ülést is. 
- Jó ez így - szólt határozottan Harry. 
- Ha mégsem, akkor szóljatok - ezzel hátrafordult, és indította a buszt. 

- Minek megyünk Richmond-ba? - érdeklődtem.
Liam a szemebe nézett, majd Harry kezére ami jelenleg a combomon tartózkodott. Niall a visszapillantóból nézett rám. 
- Semmi közöd hozzá - morogta Liam. 
- Akkor mégis minek hoztatok magatokkal? 
- Szabályok, Lizzie. 
- Uh, ami azt illeti.. - szólt közbe Harry. - Azok a szabályok már nem léteznek. 
Végig a szemembe nézett, ahogy az utolsó mondatot mondta. Alig láthatóan rámosolyogtam, ő pedig észrevehetetlenül és diszkréciót nem ismerve tapadt az ajkaimra.
Nem mondom, hogy rossz volt. Mivel leírhatatlanul jó érzés volt, viszont nem kifejezés, hogy mennyire zavarban voltam.
Niall a visszapillantóból vizslatott minket, Liam pedig teljes egészében élvezhette a folyamatot előttünk. Bár ahogy láttam, nem kifejezetten élvezte.
- Könyörgök, mond, hogy nem dugtatok - nyögte Niall.
- Nem vagyok egy ribanc - mondtam kissé felháborodottan.
Liam felnevetett, mindenki tekintete rá szegeződött.
- Jó vicc.
- Még  nem dugtunk - vágott közbe Harry.
Még.
Harry kötekedős kedvében van, úgy tűnik.
- Hála istennek - sóhajtott a szőke fiú. - Ne is csináljátok... Soha.
- De veled csinálhatja mi? - kérdezte Liam.
Mi a fene baja van? Egy bunkó gyökér.
- Istenem, hagyd már ezt - sipítottam.

Niall nem mondott semmit. Szüntelenül az utat bámulta, a pólóján keresztül látszott, ahogy a háta megfeszül. A kormányon az ujjait fehéredésig szorította. Biztos voltam benne, hogy ideges.
Én is az lennék. Hiszen ezt egyhamar senki sem fogja elfelejteni. És bár már szinte megbocsátottam neki, még mindig vannak kételyeim.
Amikre örökké várni fogok, hogy elmúljanak.

10 megjegyzés:

  1. Elsö komii!! :))
    szuper rész lett ez is :)) siess a kövivel pls!!!
    Zsofi:))

    VálaszTörlés
  2. imáddoom!! nagyon jóó rész lett (mint a többi) :)) siess a kövivel ♥

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jo lett!! :))
    Mar nagyon varom a kovetkezo reszt, mikorra varhato?:D Remelem minnel hamarabb lesz!:)

    Adri :)

    VálaszTörlés
  4. Huh nagyon jó lett siess a kövivel!!!

    VálaszTörlés
  5. Csak ugyan ezeket tudnam elmondanu. Tenyleg Nagyon jó lett. Mar aliv vartam,hogy nozdd az uj reszt. Lasaan azt hitzem nem lesz mag...dr lass csodag lett. Gantasztikus.siess a kovivel :D

    VálaszTörlés
  6. Ez is mint a többi egyszerűen csodálatos!♥ Már alig várom a kövit. Mikor tudod előre láthatólag hozni? :)

    VálaszTörlés
  7. Mindig tudsz meglepetéseket okozni <3 Hogy lehet Liam ennyire bunkó?! :O Csodálom hogy Liz nem pofozta fel :D Siess a kövive! <3 ^-^

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jóóóó!!!!!! Siess a kövivel!!!!

    VálaszTörlés