-->

2014. augusztus 27., szerda

40. Rész

A csókunk hosszú és minden másodperccel egyre hosszabb lesz. Szenvedélyes. Harry úgy bánik az ajkaimmal, mintha törékeny porcelánból volna, mégis minden érzelmét belesűríti. Ahogy telik az idő, egyre jobban zihálunk és minden lehetséges módon levegőért kapkodunk, a csókot viszont mégsem szakítjuk meg. Jó érzés, bár félelmetes. Hiszen ez az alak képes egy ártatlan embert megölni. Erről viszont hamar elfelejtkezek, mikor kezei lejjebb vándorolnak, végigsimítva a csípőmön és a fenekemnél állnak meg. A nadrágom zsebébe gyűri a kezeit és így markolja meg. Határozott és erős, mégsem fájdalmas. Talán egy hajszál választja el a kellemetlen érzéstől azt, amit ő éppen csinál. Ezért is izgalmas.
Kezeimet a tarkójára vezetem, kissé közelebb húzom magamhoz, de a feje nem mozdul, helyette az én testemet szorítja még jobban magához. Ujjaimmal a gallérja alá nyúlok és a nyakát cirógatom, míg a másik kezemmel a hajával csinálom ugyanezt.
Egyre jobban húz magához, nem értem hogy bírja közém és a kocsi közé beszorulva venni a levegőt. Hirtelen kopogás zavarja meg a szenvedélyes csókunkat, mire meghátrálok Harrytől, de a kezei még mindig a nadrágom zsebébe vannak, így szinte beleolvadok a kezébe. Lassan kihúzza azokat a nadrágomból, néha-néha még megszorítva a fenekem, majd a kopogás irányába tekint.
Eleanor az ablakot veri, gondolom indulni szeretne.


- Itt vagy? - kérdezte El, kezeivel az arcom előtt kalimpált.
Az arcom hirtelen vérvörösre változott, ahogy rájöttem, hogy éppen a Harryvel való csókunkról fantáziáltam. A visszapillantóból  nézett. Tudtam, hogy mosolyog, pedig nem láttam a száját. Csak a szemét, ahogy rám kacsintott.
- Igen, bocsi.
- Csak azt mondtam, - szólt Harry. - hogy Zayn szülinapja nemsokára itt lesz...
- Akkor már értem miért terelődött el a figyelmem - vágtam közbe.
Harry mérgesen nézett rám, majd folytatta a mondatát. - Otthon már előkészítettünk pár dolgot, tehát ha találkoztok valamelyikkel, akkor azt nem kéne a tudtára adni.
Eleanorral bólintunk egyet, majd arra leszünk figyelmesek, hogy a kocsi leállt.
Elég sokáig elmélkedtem.
A palota a szemünk elé tárult, de ahogy leállt a motor, El máris kicsapta az ajtót és eszeveszett tempóban kezdett futni. Legalább rajta is segített a napi több órás edzés.
Furcsálltam, hogy Harry nem fut utána, de az ő dolga. Végül megláttam, hogy a kapuban Louisra veti magát, majd hosszas ölelkezésbe kezdenek.
Mindent értek.

Én is kiszálltam a kocsiból, majd becsuktam az ajtómat és azt is, amit Eleanor nyitva hagyott. Ezalatt Harry kivette a csomagtartóból a cuccainkat, majd a vállára akasztva indult el felém.
- Hiányoztam? - kérdezte csábos hangon.
Ó ha azt tudnád, hogy mennyire nem!
- P-persze - mondtam.
Felhúzta a szemöldökeit, szinte biztos voltam benne, hogy nem hisz nekem. Viszont nem tehettem ezt se Marioval és Kellanel, se Eleanorral és főleg nem magammal. Azt kell hinnie, hogy hiányzott nekem.
Ezért a gallérjánál fogva rántottam magamhoz, majd megcsókoltam. Kissé furcsállta a hirtelen, vad mozdulatom, de egy mosoly kíséretében viszonozta a csókomat.
- Menjetek szobára! - ordított felénk Louis, de nagyon messze volt, így szinte alig lehetett hallani. Ennek ellenére ide láttam, hogy vigyorog.
Zihálva húzódtunk el, majd Harry rám kacsintott és összefűzte ujjainkat.
Sikerült.



***



- Mivel az elmúlt napokban nem hallottam rólad semmi rosszat, ezért van egy ajánlatom - szólt Harry, mikor a szobájában ültem az ágyon. 
- Éspedig? 
- Kapsz egy új szobát - mosolyodott el, mire én is így tettem. - Egy rendeset, ami nem a föld alatt van. 
Szinte a fellegekben jártam a hír hallatán. Lesz egy saját szobám. Ami csak az enyém, ráadásul nem kell hosszú percekig lépcsőzni, hogy rendes talaj legyen a lábam alatt. Ezen kívül pedig, elég frusztráló volt az a környezet. 
Nem tudom miért, de hirtelen felpattantam az ágyról és Harry nyakába ugrottam. Kicsit késve szorított ő is magához, míg végül letett. 
- És, melyiket kapom? - kérdezősködtem. Teljesen fel voltam pörögve. 
- Ezt - mutatott körbe. 
A mosoly egyből lehervadt az arcomról. Harryvel egy szobában. Remek...
- A cuccaidat már felhoztuk ide, szóval minden a helyén van.
- Hű - ennyit bírtam mondani.
- Egy köszönöm is megtenné - legyintett.
Idióta. 
- Köszönöm - morogtam.
- Itt van az a Liz, akit én megismertem - csapta össze tenyereit, majd a fenekemre ütött. 
- Itt van az a Harry, akit én megismertem - utánoztam. 
- Szabályok Liz, szabályok!



***


- Menj fürdeni - szólt rám Harry, mikor a tévét bámulva feküdtem az ágyon. Igazából semmi kedvem sem volt a fürdéshez. Meg úgy alapból semmihez se. Álmos voltam és fáradt. 
- Indíts! - emelte fel a hangját, mikor észrevette, hogy az előző kérésére nagy ívből tettem. 
- Fáradt vagyok Harry - motyogtam. 
Sóhajtva az ágyhoz lépett, majd a kezébe vett.
- Van egy ötletem, hogy tudnálak felébreszteni - suttogta a fülembe. 
- Mi ? - kérdeztem fél álomban. 
Elindult velem a fürdő felé, viszont az útvonal többi részét nem láttam, mivel becsuktam a szemem. Ahogy Harry vitt, a rázkódás miatt majdnem elhánytam magam, szóval ezért tartottam jó ötletnek. Na meg azért, mert hulla fáradt voltam.

Hirtelen egy kis nyekkenést hallottam, majd a ruhámon a hideg víz cseppjeit. 
- Ezt nem hiszem el! - kiáltottam, miközben kipattantam Harry kezei közül.
Mire észbe kaptam, már az egész testem vizes volt, a ruháimból pedig csak úgy ömlött a folyadék. 
Viszont Harryvel is ez történt, ugyanis teljesen elázott. Nem hiszem, hogy őt különösebben érdekelte a dolog, csak engem kémlelt, mintha egy doboz rántott csirke szárny lennék. 
Még az ajkait is megnyalta. 
Közelebb lépett hozzám, a testével a csempéhez szorított, kezeivel pedig mellettem támaszkodott. 
- Mit szeretnél? - kérdeztem. 
- Téged. 
- Akkor kezdhetnéd azzal, hogy az egész napos kedveskedésed után nem cseszel el mindent egy mozdulattal - sziszegtem. 
- Hé, hé - suttogta felháborodva. - hova lett a jó modor? 
- Elveszett, mikor első nap elküldtél Niallel fürdeni.
- Akkor gondolom nem jönne vissza, ha most velem fürdenél. Ugye? - kérdezte, miközben incselkedve végighúzta a kezét az oldalamon. 
- Határozottan nem.
Főleg, hogy azóta mással is fürödtem.
- Biztos vagy benne? 
Ajkait a fülem alatti pontra helyezte és apró puszikat nyomott rá. Kezeivel a mai napon másodszor téved a farmer zsebembe, majd azon keresztül markolt meg. 
Kissé felnyögtem. 
- Igen. 
- Nem úgy látszik - kötekedett tovább, majd a nyakamat kezdte szívni. Nem kedvesen, se érzékien, se csábítóan. Fájdalmasan. Pokolian fájt. 
- Hagyd ezt abba - könyörögtem, kissé ellöktem magamtól a mellkasánál fogva. De nem hagyta. Nem tudtam biztosan, hogy mi ezzel a célja. Igazából még soha, senki nem okozott így ekkora fájdalmat nekem.
- Egy próbát megér - szakadt el a nyakamtól, de a mondata után megint rátapadt. 
A könnyeim kicsordultak, ahogy egyre nagyobb sebet hagyott a nyakamon. Zihálni kezdtem, mikor megéreztem, hogy valami kiserken a bőrömből. Folyamatosan löktem el magamtól Harryt, de ő stabilan állt a helyén, mintha mi sem történt volna.
A száját hirtelen elvette a nyakamról, majd rám nézett, viszont én nem néztem őrá. Ujjaival az állam alá nyúlt, így kényszerítve, hogy az arcára nézzek. 
Kisebb mosolyt villantott rám, mikor teljesítettem vágyát. Bár ne tette volna. 
A fogain a vérem maradványai csillogtak, ahogy az ajkait is befestette a folyadék.
Úgy nézett ki, mint egy szörnyeteg. 
Egy szörnyeteg, akinek köszönheted, hogy még élsz - szólalt meg a tudatalattim. 
Krisztus. 
- Mond Harry, miért bántod azt, akit szeretsz? - zokogtam, majd arcomat a kezeimbe temettem, a lábaim pedig azonnal elgyengültek, így a padlón ültem. Nem hiszem el, hogy ezt hangosan kimondtam.  
Mindent tönkretettem.

13 megjegyzés:

  1. Úristen!!! *--------* Rohadt jó lett!!!! Siess a kövivel!!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Doth Lee!

    Amint rátaláltam a blogodra,nem tudtam megállni,hogy ne olvassam el a megírt részeket. Nagyon jó blog :) Kevés emberrel találkoztam,akiknek ilyen iszonyatos tehetsége lenne. :3 Szerintem még sokra fogod vinni az életbe《: Na jó...nem szaporítom tovább a szót,még a sok dicsétettól túlterhelem az agyad :DD

    UI.: Sose hagyd abba az írást♥
    Gøød Łike^^

    VálaszTörlés
  3. OMG *-* egyszerüen PER-FECT... imádom ♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  4. ááá imádom!! kérleek nagyon siess a kövivel! ♥♥♥

    VálaszTörlés
  5. ÚR ISTEN *-*
    NEM FEJEZHETED BE ITT! MÉG MA KÉREM A KÖVETKEZŐ TÖKÉLETES RÉSZ *--------------------------------------------------------*
    (am én vagyok a Tess Smith, a rendszeres komizó xdd)

    VálaszTörlés
  6. Neee, itt abbahagyni?! Direkt kínzol minket! :P Egyszerűen nem lehet mit mondani ^-^ Nagyon, nagyon, nagyon jó lett, imádom! ^-^

    VálaszTörlés
  7. ohhh ez nagyon jó rész lett. :P
    remélem hamar jön a kövi. ♥
    puszi♥

    VálaszTörlés
  8. ISTENI! Nagyon jó rész lett hamar hozd a kövit.
    Puszzantlak: <3

    VálaszTörlés
  9. IMÁDOM!!!! IMÁDLAK!!! IMÁDOK MINDENT ÉS MINDENKIT!!!! Főleg ezt a blogot!!! Meg téged... Röviden: Gyorsan hozd a kövit! :D

    VálaszTörlés
  10. IMADOM!!nagyon nagyon kivancsi vagyok hogy Harry mit valaszol!!! Siess a kovivel!!:)))

    VálaszTörlés
  11. Hogy lehet itt abbahagyni? Ááá. Köviit! :)

    VálaszTörlés