-->

2014. július 24., csütörtök

32.rész


A társalgóból mikor kiértünk, a csípőmnél fogva a vállára emelt, így vitt a végtelennek tűnő palotában.
Át a folyosón, fel a lépcsőn, aztán balra. Megint egyenesen, ezután újból egy lépcsőhöz értünk. De utána elvesztettem a fonalat.
Lefoglalt a hasam fájlalása, ugyanis minden lépésnél Harry válla oda fúródott. Ami mellesleg iszonyat kemény volt. A másik dolog pedig az elkalandozó keze volt. Míg a jobbal fogott, a bal kezével a fenekembe csípett, megmarkolta azt, vagy éppen a combommal játszadozott. Mintha valami tárgy lennék.
Végül egy elhagyatott folyosó szobájába vitt. Itt még soha sem jártam, viszont tudtam mi ez a hely. Harry szobája. Az ő illatával volt tele a helyiség, a ruhái pedig a szekrénybe és a földre voltak hányva.
Ez határozottan rá vall.

- Vedd le a felsődet - utasított Harry, miközben minden erőfeszítés nélkül az ágyra lökött. - És a melltartódat is.
Remegve vettem le magamról a ruhadarabokat, majd kényelmetlenül az ágyra ültem. Harry eközben kiment, és csak pár perc elteltével jött vissza.  Egy mocsár zöld színű kendővel a kezében közelített felém,  és minden lépésnél egyre szorosabbra tekerte az anyagot.
- Ülj le az ágy támla elé - Az ágy támla elé, ami mellesleg kemény vasból készült és az egész rácsos volt. Így már leesett, hogy mi a célja a kendővel.
Megfogta a kezeimet, majd a fejem fölé emelte őket és a puha kendővel szorosan az ágyhoz rögzítette.  Kissé nyöszörögtem, mivel az anyag annyira szorított, hogy nem sok hiányzott a vér keringésem elállításához.
Ez viszont, azután, hogy ajkait az enyémre tapasztotta, már fel sem tűnt. Nem volt durva, ami meglepett. Gyengéden simított végig nyelvével az alsó ajkamon, bejutásért könyörögve, amit akaratom ellenére is megadtam neki. Az agyam nem irányította a testemet, sokkal inkább a testem volt az, aki azt csinálta.
Ajkait az állam, és a nyakam találkozásához illesztette és ott kezdett el csókolgatni, bejárva az egész nyakam. A kezei sem tétlenkedtek, bár azokra már semmiképp sem mondanám a gyengéd jelzőt. Határozottan és birtoklóan masszírozta a melleimet.  Az érzés semmihez sem volt fogható. Fájdalmas volt, de ettől függetlenül még élveztem. Bár az élvezetre elég nehéz volt koncentrálni, ugyanis a hátam minden erősebb mozdulatnál a hideg vashoz csapódott, ráadásul a kezeim is zsibbadtak a kellemetlen pozíciótól.  De azért megpróbáltam.
Ajkai egyre lejjebb haladtak a testemen, végül a hasam aljánál állapodtak meg. Harry minden kérdés nélkül - persze, minek is kérdezte volna meg? - lehúzta rólam a nadrágomat és a bugyimat is.
Hirtelen rájöttem, hogy mennyire is ki vagyok szolgáltatva neki. Teljesen meztelen vagyok, ráadásul még a kezeim is meg vannak kötözve. Még csak megvédeni sem tudom magam.
Gondolkodásom közepette meleg ujjait éreztem meg a legérzékenyebb pontomnál. Ütemesen simított végig rajta, a szétszórt nyögéseimet pedig az ő zihálása nyomta el.
A lábaimat szétfeszítette övéivel, így nem bírtam megmozdulni. Szabad kezével a csípőmet és a hasamat simította végig.
Ajkai szüntelen az enyémet érintette, néha egy-egy szelíd csókot nyomott rá.
- Nedves vagy - súgta az ajkaim közé, mire elpirulva fordítottam el a fejem. - Hé - visszafordította a fejem. - Ez tudod miért jó? - megráztam a fejem. - Ezért - zihálta, majd belém bökte az egyik ujját.
Nyöszörögtem az érzés miatt. Ez már nem volt rossz, sokkal inkább a kellemes jelző határát súrolta.
Harry pimaszul vigyorgott és a nyakamat kezdte szívni. Eközben ujját folyamatosan pumpálta bennem ki be, néha pedig körzött egyet, ezzel pár nem túl diszkrét nyögésre késztetve engem.
- Harry  - ziháltam elhaló hangon. Tudta, hogy mindjárt ott vagyok, hogy nem sok kell már, hogy elélvezzek.
Mégsem értem, miért nem hagyta. Ráérősen kihúzta ujját, ezzel még inkább kínozva engem. Végül egy utolsó csókot nyomott az ajkaimra, majd sietősen elhagyta a szobát.

Kielégítetlenül, kényelmetlenül hagyva engem.
Egyedül.
Ráadásul a kezeim már acélsúlyúak voltak. Biztos voltam benne, ha valaki nem oldozza el a kendőt, akkor leszakadt a kezem. Vagy elájulok.
A szememből könnyek csorogtak. Még soha sem éreztem ekkora űrt magamban. Borzalmas volt.
És az idő lassan telt, nagyon lassan.

Az első öt percben, amit egyedül töltöttem, folyamatosan folyt a könnyem. A másodikban eltűnt a különös hiány érzetem, így már teljesen olyan volt, mintha Harry ezelőtt tíz perccel nem is tett volna velem semmit. Mikor már legalább negyed órája egyedül ültem, kikötözve az ágyhoz, a kezem még jobban kezdett fájni.
Talán még soha sem éreztem ilyen fájdalmat. Olyan volt, amit senkinek sem kívánok. Még Zaynnek sem. Ez pedig nagy szó, ugyanis felettébb örülnék az ő halálának. Próbáltam mozgatni az ujjaimat, de sajnos kevés sikerrel. Annyira lehetetlen volt ez a helyzet. Ki akarna úgy meghalni, hogy a kezénél fogva megkötözik?  Mert én biztosan nem. De ahogy telt az idő, és fájt még jobban a kezem, már azt kívántam bár meghalnék. Akkor legalább nem érezném ezt. Nem kéne ennél az idióta bandánál aszalódnom.
Végül felhagytam ezzel az elméletemmel, mert egy új jutott az eszembe: ordítani kezdtem. Nem érdekelt, hogy aki bejön segíteni teljesen meztelenül, összetörve lát meg.
Csak ordítottam, kiabáltam teli torokból. Nem csodáltam volna. ha ezután elment volna a hangom. Toporzékoltam, visítottam.
De nem jött senki.



Sziasztok :)
Először is szeretném megköszönni a sok feliratkozót, és a lelkes kommentelőket. Igazán nagyra értékelem, hogy bíztattok, ez nagyon kedves tőletek!
Másodszor szeretném megköszönni a második díjamat - amit majd ha hazaértem akkor fogok kirakni. 

A facebook csoportban is már több, mint 70(!!!)-en vagyunk. Soha sem hittem, hogy ekkora sikere lesz ennek a blognak. Köszönök szépen mindent.
Remélem tetszett a rész, talán kissé rövidre sikerült, de ígérem a következő kárpótolni fog mindenkit;) 

Szóval ha tetszett, iratkozzatok fel, írjátok le a véleményeteket, pipálgassatok. 
Millió puszi: 1DGirl
U.i.: Nincs kép, válság van :'D

13 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!! :)
    Az egész történet valami hihetetlen és ahogy írsz az is fantasztikus! *.*
    Várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  2. Waaa ez valami hihetetlen jó :3 imádom imádom és imádom ^^
    Fantasztikus ahogy írsz, és komolyan, át tudom élni az egészet :))
    Puszii: Roberta xx

    VálaszTörlés
  3. Wow...*-* perfect!!! Pls pls pls siess a kövivel...!!
    Zsofi:))

    VálaszTörlés
  4. Hey.xx
    Díj nálam: http://kotelekharrys.blogspot.hu/p/dijak.html :)))

    VálaszTörlés
  5. Wow...*___* imádom.. :) Tudom hogy most nyaralsz de azért siess a kövivel ha tudsz lécci! :)

    VálaszTörlés
  6. Eszméletlen imádom!! És nagyon köszönjünk hogy még a nyaralásodon is gondolsz ránk! :)) már várom a következőt:))

    VálaszTörlés
  7. Gyorsan kovit.nagyon imadom*-* iszonyu jol irsz

    VálaszTörlés
  8. Szia. Új olvasód vagyok és beleszerettem. Imádom <3 várom a kövit!
    Hajni

    VálaszTörlés
  9. Annyira nagy rajóngója vagyok ennek a blognak egyszerűen hihetetlen,hogy valaki hogy tud ilyen jól írni. <3 A lényeg ,hogy imádlak a legjobb blogoddal együtt. <3 Nagyon várom a kövit.

    VálaszTörlés
  10. nagyooon szuper lett!
    alig várom a folytatást!
    :) :D

    VálaszTörlés
  11. Nagyon varom a folytatast!!!imadom a blogod.egyre jobb vagy:) siess a kovivel!!!<3

    VálaszTörlés
  12. Szia! Vár rád egy meglepetés nálam:) http://mybestfriendharrystylesforever.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés